A japánfürjek társas csoportokban élnek, amennyiben az állatok új csoportba kerülnek, ahogyan ez a kísérlet során háromnaponta megtörtént, ezt stresszként élik meg. Az elvárásoknak megfelelően az ötven “stresszelt” tojó agresszívebben viselkedett, mint a másik ötven, amelyek maradhattak eredeti csoportjukban.
A terhelést ezután a tojók átadják utódaiknak is. Cécilia Houdelier, a Rennes-i Egyetem kutatója a Bécsi Egyetem és a Bécsi Állatorvosi Egyetem kutatóival együttműködve bebizonyította, hogy a fent említett körülmények közt a tojássárgájában jelentősen nő a tesztoszteronszint. A tesztoszteront elsősorban hím nemi hormonként ismerjük, de a társas viselkedést is befolyásolja, többek közt az agresszivitást.
A magas tesztoszteronszintű tojásokból kikelő fiókák fejlődése az első hetekben eltért a többiekétől. Első ízben sikerült kimutatni, hogy az ilyen tojásokból származó fiókák később kelnek ki, és az első három héten lassabb a fejlődésük.
A fiókák viselkedésükkel is kitűntek: nyugtalanabbak és óvatosabbak voltak, továbbá érzékenyebben reagáltak zavarásokra is.
A kutatók úgy vélik, hogy ezek a fiatal madarak jobban fel vannak készülve a veszélyhelyzetekre. Ez a tudósok szerint illik a képbe – hiszen egy veszélyes környezetben élő fürjtojó megnövekedett tesztoszteronszintje, amelyet átad utódainak is, nagyobb túlélési esélyt jelent azok számára.
