A karbon időszakban, amikor Észak-Amerika és Európa között szárazföldi kapcsolat létezett, az éghajlati viszonyok kedveztek az esőerdők elterjedésének. A globális felmelegedés és a szárazodó éghajlat később azonban “széttörte” az összefüggő erdőségeket.
A Londoni és a Bristoli Egyetem kutatói számba vették a hüllőfajok fosszíliáit az esemény előtt és után. Mint kiderült, sokkal több hüllőfaj élt az esőerdők maradékában, mint korábban.
“Ez klasszikus ökológiai válasz az élőhely “széttöredezésére” – hangsúlyozta Mike Benton, a Bristoli Egyetem kutatója.
Magyarázata szerint az egyes populációk szeparálódtak egymástól, más feltételek között, más táplálékon éltek, s így a fejlődésük is különböző irányt vett. Például az ízeltlábúak is hatalmasra nőttek. Ugyanez történt a Galápagos-szgetek állat- és növényvilágával, amelyet Charles Darwin írt le.
ÓRIÁSI ÍZELTLÁBÚAK EGY ANIMÁCIÓN:
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk a karbon időszaki esőerdő pusztulásról – angolul (Discovery News)
