„Anglia a magyar csapattal játszott mérkőzésen elvesztette sok évtizedes hazai veretlenségét. Az angol válogatottat szilárd angol talajon idegen hódító, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, amely most rendkívül értékes sikerrel tér vissza hazájába. Százezer néző látta az ‘istenek’ alkonyát. A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát” – ezzel az értékeléssel jelent meg a The Times másnapi száma.
A Daily Mirror a világ legjobb csapatának nevezte a magyar válogatottat, és nem is tévedtek angol kollégáink. Az Aranycsapat a fénykorát élte, egy évvel a Helsinki olimpia megnyerése után és a balul elsülő berni világbajnoki döntő előtt jártunk.
Az angol válogatottat annak 1872 óta íródó történelme során senki sem győzte le 1953. november 25-ig. Nem is hitték volna, hogy ez bekövetkezik, hiszen közvetlenül előtte a mieink „csak” 2-2-es döntetlent játszottak a svédekkel a Népstadionban. Érdekesség, hogy Sebes Gusztáv, a mieink szövetségi kapitánya félve kötötte le a meccset, aggódott a végeredmény miatt.
A találkozó rövid összefoglalója:
November 25-én még az is a rádiót hallgatta, akit hidegen hagyott a foci, mindenki Szepesi György közvetítésére figyelt. A politikai vezetés is a rádiók előtt, mellett ült, a kommunista uralom elvárta a mieink sikerét. Nem kellett csalódniuk a fiúkban. Egy perc után már örülhettek a magyarok Hidegkuti gólja miatt. A vezető találat után Puskás lesgólt lőtt Leo Horn játékvezető szerint, ki tudja, mi lett volna a végeredmény, ha megadja a találatot. Szinte felfoghatatlan, hogy a meccs 57. perce után már nem született gól.
A hazai reakciók
A magyar válogatottat a Keleti-pályaudvaron ujjongó tömeg fogadta, és a tömegben „megbújt” bizonyos Kristóf István, a munkásmozgalom résztvevője, szakszervezeti vezető, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja is. Ő hivatalosan üdvözölte a fiúkat.
Hobo Blues Band, 6:3 – egy dal fociról és politikáról:
A lapok érthetően agyondicsérték a csapatot, szocialista brigádok vették fel a csapat játékosainak a nevét (még Zelk Zoltán is verset írt a csapathoz). A másnapi Szabad Nép címlapjára a diósgyőri Lenin kohászat kiváló eredménye, valamint egy esztergályos csúcsteljesítménye került, viszont egy egész oldalban beszámoltak a meccsről – az utolsó oldalon.
„Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. Labdarúgóink új győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta, az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt” – szólt a Szabad Nép a cseppet sem szabad néphez.
„A magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes” – mondta Billy Wright, az angol csapat kapitánya a meccs után, míg Sir Stanley Rous, az Angol labdarúgó Szövetség vezetője azt mondta, a magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba, amellyel előrébb vitték a sportág fejlődését.
A találkozó visszavágóján, 1954. május 23-án a magyar válogatott 7-1-re verte meg Angliát a Népstadionban, 93 ezer néző előtt.
Amiről kevés szó esik, a visszavágó, amelyen 7-1-re nyertünk:
Az Aranycsapat aztán az 1954-es világbajnokság döntőjében, az NSZK ellen, igazságtalanságok sorozata után 3-2-re kikapott, a nagy sorozat pedig megszakadt. A magyar focinak ugyan még voltak nemes és parádés korszakai, valójában hanyatlása innen eredeztethető.
A mérkőzés statisztikája
Anglia – Magyarország 3-6 (2-4)
London, Empire Stadium, Wembley, 105 000 néző, vezette: Leo Horn (német), segítői: J. Bronckhorst, Schipper (németek)
Anglia: Merrick Gil – Ramsey Alf, Johnston Harry, Eckersley Bill, Wright Billy, Dickinson Jimmy, Matthews Stanley, Taylor Ernie, Mortensen Stan, Sewell Jackie, Robb George. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom
Magyarország: Grosics Gyula (83′ Gellér Sándor) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Gólok: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. – 11-esből), illetve Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.)
A kispadon ott ült Sándor Károly (Csikar) és Várhidi Pál is.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
Az évszázad mérkőzése (geographic.hu)
Képek a meccsről (sportmuzeum.hu)
Ötvenéves a 6:3 (origo/MTI)
A válogatott mérkőzései (magyarfutball.hu)
