A Páduai Egyetem kutatói izgalmas kísérletet hajtottak végre, hogy megtudják a kutya miként ismeri fel gazdáját:
Az eb kutya és gazdája és egy idegen tartózkodott egy helyiségben. A kutya középen ült, és nézte a két embert, aki a terem egyik végéből a másikba sétált. A kutatók mérték, mennyi ideig figyeli az eb egyiküket vagy másikukat. A kutyának ekkor még egyértelműen a gazdája volt a fontosabb. Majd a bizonyítás érdekében a két kísérleti személy arcát papírzacskóval fedték le, úgy járkáltak a teremben.
Ezúttal a kutya sokkal kevesebb ideig kísérte figyelemmel gazdáját, akit ezek szerint korábban az arcáról ismert meg.
Paolo Mongillo a tanulmány szerzője szerint eddig soha senkinek nem sikerült bebizonyítani a kutyák e régóta sejtett “tudását”. A felismerés valószínűleg az évezredes domesztikáció mellékterméke. A farkas- és kutyagének elemzése arra enged következtetni, hogy az ember már 15-40 ezer éve elkezdte háziállattá változtatni a farkasokat és az ősi kutyaféléket.
Az Animal Behavior című szaklapban megjelent tanulmányban azt is vizsgálták a kutatók, hogy milyen szerepet játszik gazdáik felismerésében a kutyák kora.
A hétévesnél idősebb ebek kevésbé voltak figyelmesek – ez az eredmény alátámasztja azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a kutyák és az emberek szellemi képességei hasonló hanyatláson mennek keresztül az öregedéssel.
