Mielőtt áttekintjük, mi vezethetett a szélsőjobb ilyen fokú térnyeréséhez, érdemes áttekinteni, miképp vett részt Magyarország a II. világháborúban.
Teleki Pál miniszterelnök 1939 szeptemberében úgy döntött, kívül marad a háborún, nem engedte, hogy német csapatok szállásoljanak hazánk területén, ellenben több mint százezer lengyel katona és civil kapott menedéket.
A magyar politika végig abban hitt, a háború alkalmat ad a revízió megvalósítására, vissza lehet például Erdélyt szerezni. 1940-ben a 2. bécsi döntés értelmében Magyarországhoz csatolták Észak-Erdélyt a Székelyfölddel, összesen 43 ezer négyzetkilométert. A magyar kormány egyre jobban támogatta Németországot, hogy egy későbbi döntésnél nekünk kedvezzen.
Horthy Miklós beszéde a háború kezdetén és végén:
Ugyanakkor a nyugati világgal is jó viszonyra törekedtünk, Teleki felvette a kapcsolatot Jugoszláviával, mellyel 1940 decemberében létrejött az örökbarátsági szerződés. A németek ugyanakkor elvárták volna Jugoszlávia megtámadását Magyarországtól.
Bárdossy László külügyminiszter úgy vélte, engedelmeskedni kell, mert ellenkező esetben a németek bevonulnak és bábkormányt állítanak fel. Horthy Miklós kormányzó is úgy gondolta, a németek győztesen jönnek ki a háborúból, így Angliától nem kell félni, a németekkel pedig packázni. Teleki nem bírta el a döntéssel járó súlyt, 1941. április 3-án öngyilkos lett (utóda Bárdossy lett).
„Szószegők lettünk – gyávaságból. A gazemberek oldalára álltunk. Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet! Nem tartottalak vissza! Bűnös vagyok!” – írta Teleki Horthynak búcsúlevelében.
Április 11-én a magyar hadsereg bevonult Jugoszláviába, elfoglalta Bácska, Muraköz, Muravidék területét. 11 ezer négyzetkilométer került vissza az országhoz. A magyar katonai körök erős nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy az lépjen be a háborúba. Június végén Kassát bombázni kezdték, ez ürügy volt a bekapcsolódásra, október végére már a Donyecig haladt előre a magyar hadtest. Az oroszok jelezték, hajlandóak további területi igényeket érvényesíteni, ha a magyarok semlegesek maradnak.
1941 végére Angliával és az Egyesült Államokkal is beállt a hadiállapot. A németek nyomultak volna előre a szovjet területeken, így ennek szolgálatára 1942-ben felállt a második magyar hadtest. 1942 márciusában Kállay Miklós lett a miniszterelnök (közben több antifasiszta tüntetést is szétvertek Magyarországon, ahol a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt is szervezkedett). Kállay azonban „behódolt” (igaz, újabb vállalásokat nem tett a németeknek), több szociáldemokratát letartóztattak, leszámoltak a kommunistákkal is. Megszűnt a Történelmi Emlékbizottság, amely antifasiszta szerveződés volt – több neves véleményvezért letartóztattak.
Mohay Gyula, Budapest új, nyilas főpolgármestere 1944-ben:
A magyar hadsereg a Donnál az 1943. januári harcokban 120 000 katonát vesztett, a német segítség nem érkezett meg. Ebben az évben Kállay titkos tárgyalásokat kezdett az angol-amerikai erőkkel, fegyverszüneti megállapodást is kötöttek, miközben fennmaradt a kapcsolat a németekkel is. A két nyugati nemzet szorgalmazta, hogy a szovjetekkel is köttessen meg ez a megállapodás, de Kállay az előrenyomuló Vörös Hadseregtől meg akarta védeni az országot. Ezt az időszakot nevezzük „hintapolitikának” vagy „Kállay-kettősnek”.
A németek tudták, léptek
A német hírszerzés pontos információkkal rendelkezett Kállay titkos tárgyalásairól, és már 1943 végén kidolgozták Magyarország katonai megszállásának tervét. Végül 1944. március 19-én szállták meg az országot.
Horthy Miklós nem avatkozott közbe, miniszterelnöknek pedig kinevezte Sztójay Dömét, aki feltétlen híve volt a németeknek. Az országot innentől a németek irányították, első számú vezetőként Edmund Veesenmayer birodalmi megbízott. Politikusokat tartóztattak le, a pártokat megszüntették, a zsidókat elkezdték gettókba zárni, majd deportálni Eichmann vezetésével (naponta 3000 ember haladt át Kassán a zsúfolt vonatokban). A gazdaság a német terveket szolgálta ki, az 1. számú magyar hadtest kivonult a keleti frontra.
Szálasi Ferenc eskütétele:
1944 áprilisában a szövetségesek bombázni kezdték az országot, míg augusztusban Románia átállt a szövetségesek oldalára. 1944. augusztus 29-én Horthy – a német megingást kihasználva – Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Feladata lett volna az ország kivezetése a háborúból. Moszkvában előzetes fegyverszüneti megállapodásról egyeztünk meg, amely megállapodásban benne volt a németek megtámadásának kötelessége is, majd október 15-én beolvasták a rádióban a háborúból való kilépésről szóló döntést, a fegyverszünet kérését.
A kiugrási kísérletet nem készítették elő, a németbarát katonai tiszti kar nem engedelmeskedett. Horthy nem vonta be az ellenzéki erőket, a Szakasits vezette Magyar Frontot, ráadásul beszéde bizonytalan volt, a harcokat folytatták.
A németek elfogták Horthy fiát, vele zsarolták, amely eredményesnek is bizonyult.
1944 márciusában a németek bevonultak az országba, október 16-ára Budapestre értek. Horthy lemondott, és kinevezte miniszterelnöknek Szálasi Ferencet. Ezzel megtörtént a nyilas hatalomátvétel Magyarországon. Horthyt a háború végéig Németországban tartották fogva, a nürnbergi perben tanú volt, 1957-es haláláig Portugáliában élt.
A párt egy totalitárius, hungarista szerveződés volt, Szálasi Ferenc harmadik pártja, mely ezen a néven 1939. március 15. és 1944. augusztus 24., majd a nyilas hatalomátvételt követően 1944. október 16. és 1945. május 1. között működött. Betiltásukat a szovjet területeken 1945. február 26-án rendelték el.
Szálasi Ferenc első pártja az 1935. március 4-én megalapított és a Darányi-kormány által 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatott Nemzeti Akarat Pártja (NAP) volt. 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen alapították meg a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot (MNSZP), amelyet 1938. február 21-én a belügyminiszter feloszlatott, Szálasit pedig letartóztatták.
A szabaduláskor Szálasi 1938 áprilisában Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) néven újjáalakította pártját, ezt 1939. február 23-án ismét betiltották. Március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven újjáalakult, és részt vett az 1939. május 25-26-án tartott országgyűlési választásokon.
Ekkor a szavazatok 15,41%-át (338 049 szavazat) szerezte meg, és 29 mandátumhoz jutott az akkor 260 tagú Országgyűlésben. 1939 nyarára nagyjából 300 000 tagja lett a pártnak.
A pártot 1944. augusztus 24-én a Sztójay-kormány betiltotta. Ezután „Hungarista Mozgalom” néven két hónapig illegálisan működtek, mígnem 1944. október 15-én este, nem sokkal Horthy Miklós lemondatása, majd letartóztatása után újjáalakult és puccsal magához ragadta a hatalmat.
Szálasi nemzetvezetőként aposztrofálta magát, a hadsereg irányítását is magára vállalta. A 18 és 45 év közöttieket mozgósították, a gazdaságot kifosztották. A németek leginkább a több mint százezres erőben bíztak Magyarország esetében, nem feltétlenül az érdekelte őket, a magyarok mennyire követik az ideológiai elveiket. Nos, követték.
Szálasi regnálása alatt a fővárosi zsidóság egy részét gettóba zárták, a Dunába lövették, vagy gyalogmenetben Nyugat felé deportálták. Sok ezer zsidó vesztette életét Budapest ostroma idején. Szerepéről ellentmondásos elemzések láttak napvilágot, az egyik szerint csak dolgoztatni akarta a zsidókat.
Szálasi Ferenc élete (az RTL Klub a XXI. század című műsorának felvétele három részben):
A MÁSODIK rész, valamint a HARMADIK rész itt tekinthető meg!
Az ellenállási kísérletek sikertelenek voltak. A már említett Magyar Front mellett 1944 novemberében a másik kísérlet is kudarcot vallott, ráadásul vezetőit, többek között Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost kivégezték.
Szálasi Ferenc volt az első olyan magyar vezető, aki a kormányfői, az államfői és a hadsereg vezetőjének feladatat is ellátta. A lakosság teljesen ki volt szolgáltatva a nyilas terrorcsapatoknak. A fasiszták, a németek teljes anarchiába süllyesztették az országot, amely romokban hevert.
1944. augusztus végén Magyarország hadműveleti térséggé vált, a szovjetek átlépték a határt. Októberre a Debrecen-Szeged vonalig jutottak, Budapest ostroma decembertől 1945. február 13-ig tartott (a németek valamennyi Duna-hidat felrobbantották, hasonlóan a többi nagyvároshoz, a főváros is romhalmazzá vált).
Budapest ostroma (1944-1945):
1945 áprilisára került az ország végleg a szovjetek kezére (sokáig április 4-ét a felszabadulás ünnepének neveztük).
AJÁNLOTT LINKEK:
A Nyilaskeresztes Párt
A nyilas hatalomátvétel – mult-kor
Hatalomátvétel a Hangya Szövetkezetnél
A kiugrási kísérlet
