Kis túlzással azt mondhatjuk, I. Rudolf Habsburg uralkodó volt a Bocskai-felkelés első számú felelőse. Merthogy ő úgy gondolta, érdemes felvenni a harcot a törökökkel, hovatovább ki kell űzni őket a birodalomból. Bocskai tett arról, hogy az ellenségeskedés kétszer is békekötéssel záruljon.
Előzmény: a Tizenöt éves háború
Az 1526-os mohácsi vereség után úgy tűnt, a törökök végleg magukénak tudhatják Magyarország középső részét. Magyarország három részre szakadásával a Királyi Magyarország, a Török Hódoltság és az Erdélyi fejedelemség hármasban éltek a különböző nemzetiségek a Kárpát-medencében.
Ugyanakkor a törökök a határok mentén erős végvárakat szerettek volna maguknak, emiatt több jelentős harcra is sor került: Egerben Dobó és csapata sikeresen ellenállt, Szigetváron Zrínyi viszont elbukott. A 16. század végén megélénkültek a török támadások a végvárak ellen.
A magyar király (és egyben császár) ekkor már I. Rudolf volt (1576-1612). Rudolf békét akart a törökkel, ám a szultán úgy érezte, hogy ezzel csak gyengeségét takargatja. 1593-ban megtámadta és bevette a Dunántúl két legfontosabb várát, Veszprémet és Várpalotát. Ezzel megkezdődött a Tizenöt éves háború.
I. Rudolf más államokat is meg akart győzni arról, hogy érdemes a törökkel felvenni a küzdelmet, Erdélyt kívánta bevonni a harcokba (a Pápai Állam és a Német-Római Birodalom is támogatta a harcokat.). Erdély élén akkor Báthory Zsigmond állt, de ő nem a határozottságáról volt híres, először küldött seregeket a közös küzdelembe, később egy súlyos vereség után már nem. Rudolf megelégelte Erdély zavaros viszonyait, és csapatokat küldött oda, aminek az lett a következménye, hogy rettegésben tartotta a szegény embereket is, teljesen feldúlta az erdélyi – addig sem túl békés – mindennapokat.
Lelkileg és anyagilag kifosztott magyarság
A királlyal szemben a harag nemcsak a keleti országrészekben nőtt, hanem a protestáns országrészekben is (főleg a kisnemesek részéről). Rudolf kényszerítette az embereket, térjenek át a katolikus hitre.
Ráadásul a Habsburgok kincstára a Tizenöt éves háború során kiürült, hűtlenségi pereket indítottak magyar urak ellen, és az ő vagyonuk elkobzásából fedezték volna a háború költségeit. Perbe fogták például Bocskai Istvánt is, aki korábban több győzelmet is aratott a törökök felett.
Bocskai azonban nem menekült el, hanem fegyverrel állt ellen – kitört a Bocskai-felkelés, amit nyugodtan nevezhetünk szabadságharcnak is, igaz, függetlenségi célokat nem fogalmaztak meg. Az elégedetlenkedőkből sereget toborzott, megindult nyugat felé. A kálvinista vallású hajdúk segítségével Álmosdnál megfutamította a császáriak hadát.
Imitáció 2010-ben – Nyúzóvölgyi csata:
1604. november 11-én elfoglalta Észak-Magyarország legfontosabb városát, Kassát. Bár Bocskai hajdúi (és a később csatlakozott, az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is ) sokszor nagy pusztítást vittek végbe, seregét a legtöbb helyen felszabadítóként üdvözölték.
Az erdélyi országgyűlés Marosszerdán 1605. február 21-én erdélyi, a magyarországi fölkelt rendek pedig Szerencsen április 17-én vagy 20-án magyar fejedelemmé választották Bocskait. A fejedelem első intézkedéseivel a hajdúkat letelepítette és nemességgel jutalmazta, kiváltságokat adományozott számukra. Ekkor jöttek létre a mai napig fennálló hajdúvárosok (például Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló).
Bocskai sikereit a szultán is örömmel figyelte, mert úgy gondolta, hogy ezzel minden potenciális ellenfél gyengül. Támogatásul még koronát is küldött a fejedelemnek, de ő azt visszautasította a hátsó szándék miatt, elfogadta viszont I. Rudolf tárgyalási ajánlatát.
Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke elismerte Erdély és Partium önállóságát. Bécs a nemeseknek, a városoknak és a végvárak katonáinak az egész ország területén megengedte, hogy tetszésük szerinti vallást kövessenek. Bocskai ezzel hosszú időre biztosította nemcsak Erdély függetlenségét, hanem az összes magyar protestáns szabadságát is. A reformációért tett erőfeszítései miatt van szobra Genfben is, a Reformáció Emlékművénél jelmondatával: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”.
Bocskai tudta, hiába egyezik ki a Habsburgokkal, ha a török elleni háborúban tovább pusztul az ország. A bécsi béke mindezért előírta, hogy Rudolf kössön békét a törökkel is. Ez 1606. november 11-én a szultán és a császár megbízottjai révén, Bocskai közvetítésével, Komárom közelében, a Zsitva-patak dunai torkolatánál történt meg. Ezt nevezzük a Tizenöt éves háborút lezáró Zsitvatoroki békének.
Debreceni Szappanyos János Katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz műve alapján (Arany Zoltán):
Ki is volt Bocskai?
A hagyomány szerint Kismarjában a Berettyó szigetén épült „várdombon” született 1557. január 1-jén (édesanyja Sulyok Krisztina, apja Bocskai György). Gyerekkorát Bécsben és Prágában töltötte, udvari apród, majd nemesi testőrifjú volt I. Miksa császár környezetében. 1576-ban tért haza Erdélybe, és Kereki várának kapitánya lett. Felesége Varkocs Tamás özvegye, Hagymássy Kata volt, ezzel a friggyel hatalmas bihari birtokhoz jutott.
1592-től Bihar vármegye főispánja. 1595-től több győzelmet is arat seregeivel a törökök ellen, de mivel a Habsburgok nem segítettek neki, kiábrándult belőlük.
Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem harmadszori lemondása után Báthori András Bocskait hűtlenségért és a Habsburgok pártolásáért perbe fogta, elkoboztatta erdélyi birtokait. Bocskai ezután Rudolf prágai udvarában élt, csak 1602-től tudott bihari birtokaira visszavonulni.
Nagyságát jelzi, hogy mindig Erdély és a magyarság érdekeit tartotta szem előtt: képes volt szembeszállni az országot megbénító és háborúskodó Habsburgokkal. 1605 végére csapataival elfoglalta Erdély és a Királyi Magyarország nagy részét. Erdélyi, majd magyar fejedelem lett, a békekötések után 1606 decemberében halt meg.
1606. december 17-én kelt végrendeletében az erdélyi fejedelemség fennmaradásért szállt síkra, amely a császár és a törökök között valósíthatja meg az ország egységét és a nemzeti királyságot. Holttestét a gyulafehérvári fejedelmi sírboltban helyezték el.
„ Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja… mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak.
A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak… Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen.
Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat.”
AJÁNLOTT LINKEK:
Minden Bocskai Istvánról
A Tizenöt éves háború és a Bocskai-felkelés
A Bocskai-címer és a fejedelem
Bocskai a közterületeken – összeállítás szobrairól, a róla készült képekről
Bocskai a Wikipedián
