Még 2009 augusztusában röppent fel a hír, hogy a Rimaszombati járásban lévő Osgyán község római katolikus templomának kriptájában Korponayné Géczy Julianna földi maradványai találhatók. Ő volt a magyar történelemben az egyetlen asszony, akit hazaárulásért lefejeztek.
Peter Madúch osgyáni plébános 2008-ban nyittatta fel a kriptát. Akkor a közvetlenül az oltár alatt lévő üregben tíz, a 18. és a 19. századból származó koporsót találtak.
A plébános az egyik dísztelen koporsóra lett figyelmes. Az e koporsóban fekvő, az antropológiai jegyek és a ruházat maradványai szerint is egyértelműen női csontváz koponyája elvált a váz többi részétől, ami akár kivégzésre is utalhatott.
Az Osgyán történelmét kiválóan ismerő plébános úgy vélte, a jeltelen koporsóban esetleg Korponayné Géczy Julianna maradványai lehetnek.
A lőcsei Szepességi Múzeum munkatársai mintát vettek a csontvázakból, valamint a koporsókból és a ruházatból. Ezek alapján bebizonyították, hogy a kriptában lévő maradványok a vizsgálatok szerint a Bakos és a Luzsénszky család tagjainak maradványai.
A legenda szertefoszlott, egyértelművé vált, hogy az osgyáni kriptában nem Korponayné Géczy Julianna nyugszik.
Jókai Mór a Lőcsei fehér asszony című regényében azt írta, Julianna volt az, aki a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710. február 13-án beengedte a császári csapatokat Lőcsére.
Valós szerepére a későbbi kutatás derített fényt, e szerint Korponayné Géczy Julianna csupán üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka között.
Történelmi tény, hogy Lőcse előzetes tárgyalások után, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére a fiatal nőt hazaárulásért kivégezték.
Mivel az a római katolikus templom, amelynek kriptájában sírját feltételezték, csak 1747-ben, bő 33 évvel kivégzése után épült, így ott nem temethették volna el.
