Furcsa, de ha egy baráti vagy szakmai beszélgetésen szóba kerül a Concorde repülőgép, mindenkinek a végzetes 2003-as tragédia jut eszébe. Alig vannak, akik emlékeznek a luxusrepülő több mint harmincéves sikertörténetére. Természetes reakció ez, a tragédiákra jobban emlékezünk. Most egy kis összefoglalót adunk – egy kisebb évforduló okán – a Concorde történetéről.
A kezdetek
Angol-francia együttműködés eredménye a Concorde. A két ország 1956-ban külön-külön fogott hozzá a szuperszonikus repülőgépek fejlesztéséhez, de 1962-ben úgy döntöttek, közösen folytatják tovább a munkát. Az angolok már 1960-ban felvették az első jegyrendelést szuperszonikus gépre, miközben az Egyesült Államok is bekapcsolódott a tervezésbe.
A British Aircraft Corporation és az Aerospatiale partnerkapcsolata keretében összesen 20 Concorde repülőgépet gyártottak le az első időszakban. Nagy-Britannia és Franciaország is egy-egy prototípust és nullszériájú gépet, valamint nyolc-nyolc darab sorozatgyártott modellt állított elő.
Egy valamiben a franciák megelőzték a gallokat: az ő prototípusuk szállt fel először: a toulouse-i repülőtéren 1969. március 2-án. Egy hónappal később, április 9-én a Bristol melletti filtoni bázisról szállt fel az angol Concorde. 5000 óráig tesztelték ezt a típust, soha azóta és azelőtt sem volt egyik gépnek ilyen hosszú tesztidőszaka.
A 16 Concorde-ból a két társaság szeretett volna eladni 14-et, és a British Airways le is adta rendelését 1972 júliusában 5 gép megvásárlására.
A legenda története:
Érdekesség, hogy a francia és a brit társaságokon kívül még tucatnyi adott le megrendelést a gépre, de végül mindannyian visszavonták azokat.
A virágkor
1973. szeptember 26-án először tette meg a Párizs – Washington útvonalat a Concorde, ez 3 óra 33 percig tartott. A British Airways London és Bahrein között 1976. január 21-én indította el menetrendszerű Concorde járatát, az Air France pedig Párizs és Rio között indította be. A London – Washington járat 1976. május 24-én indult, a London – New York járata pedig 1977. november 22-én indult el.
Azért nem amerikai járatok indultak először, mert a tengerentúli állam kormánya megtiltotta leszállásukat, főleg a lakossági tiltakozások miatt – féltek a hangrobbanástól.
1986. november 8-én a British Airways Concorde-ja úgy döntött, megkerüli a Földet: a 45 181 kilométer távolságot 29 óra és 59 perc alatt tette meg.
Az 1996. február 7-én végrehajtott, eddigi leggyorsabb transzatlanti átkelés alkalmával a Concorde-nak mindössze 2 óra 52 perc és 59 másodperc alatt sikerült megtennie a New York – London távolságot. Összehasonlításképpen: a Párizs – New York távot egy normális sugárhajtású gép körülbelül 7 óra alatt teszi meg.
1999. augusztus 11-én a British Airways két Concorde gépe szuperszonikus kötelékben követi a teljes napfogyatkozást Nagy-Britannia felett. 2000. augusztus 15-én a British Airways a francia Concorde július 25-i, Párizs melletti tragikus balesetét követően felfüggeszti szuperszonikus járatait.
A pilóta szemszögéből:
A világ szuperszonikus repülőgépei közül egyedül a Concorde volt képes a hangsebesség több mint kétszeresét meghaladó, 2173 km/h sebesség és 18.300 méteres repülési magasság elérésére.
Több mint 2,5 millió utas vette igénybe a British Airways Concorde gépeit. Érdekesség, hogy a gép repült a téli időszakban Barbadosra is, valamint alkalmanként a finnországi Rovaniemibe, ez a település a lappföldi Mikulás otthona.
Némi ízelítő a Concorde ínycsiklandó ételválasztékból: füstölt lazactorta Bloody Mary mártással és rákrizottóval, citromos-kakukkfüves gyöngytyúkmell zöldségkörettel, szarvasgombás homársaláta friss vajbabbal.
A Concorde havonta új fajtákkal feltöltött, saját borospincéjében válogatott évjáratok borai sorakoztak. Az italválasztékot Dom Perignon és Krug pezsgők tették teljessé. A Concorde utasai kiváló fehérborok, valamint bordeaux-i és burgundi vörösborok közül választhattak.
A 2000-es tragédiát (részletek később) követően a brit és a francia hatóságok vizsgálatokba kezdtek. A Concorde gyártói a hatóságokkal, valamint a British Airways és Air France légitársasággal a lehető legszorosabban együttműködve hozzáfogtak azoknak a biztonsági megoldásoknak a kidolgozásához, amelyekkel a Concorde újra szolgálatba állítható.
A 2000-es katasztrófa, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások és több más kedvezőtlen tényező miatt 2003. október 24-én mégis kivonták őket a forgalomból, miután a tragédia után fél évvel újra repültek. A Concorde 2003. november 26-án szállt fel utoljára.
Híres utasok a fedélzeten
Phil Collins azért szállt fel a London – New York Concorde járatra, hogy egy nap alatt az Atlanti-óceán mindkét partján részt vehessen az afrikai éhezők megsegítésére rendezett Live Aid koncerten.
Paul McCartney gitárkoncertet rögtönzött a karácsony előtti járaton, és a gépen utazó üzletemberek kórusban énekelték vele a Beatles sikerdalokat.
Fülöp herceg a királyi családból elsőként próbálta ki a Concorde gépet, 1972 januárjában. A királynő öt évvel később követte példáját.
Concorde és a vadászgépek a Buckingham-palota fölött:
Az utaslistákon szerepelt még Diana hercegnő, az anyakirálynő, Joan Collins, Sir Cliff Richard, Sir David Frost, Sir Elton John, Lady Margaret Thatcher, Tony Blair, Annie Lennox, Sting és Ewan McGregor.
A repülőgép nevéhez kapcsolódik egy gazdaságpszichológiai fogalom is, a Concorde-effektus. Ez azt jelenti, hogy egy projektet csak azért nem állítanak le, mert már sok pénzt öltek bele, noha világos, hogy az eredmény is veszteséges lesz.
A tragikus baleset
A hivatalos jegyzőkönyv szövege: „2000. július 25-én az Air France 4590-es járata a Párizs CDG-New York JFK útvonal kezdetén a kifutópályán gurult, amikor a futómű abroncsát a Continental Airlines DC-10-es gépének hajtóművéről leszakadt fémdarab megsértette.
Ettől az abroncs levált a futóműről, és sérülést okozott a 4-es hajtóműben. Ezután a hajtómű kigyulladt, majd a gép megpróbált így felszállni. A CDG irányítótorony azt az utasítást adta, hogy próbáljanak meg átrepülni a Le Bourget reptérre. Kisvártatva megszakadt az összeköttetés. Ekkor egy szállodába csapódott be a gép. 100 fő utas, 9 fő személyzet és 4 földön tartózkodó ember halt meg.”
Az utolsó pillanatok:
Az Air France két nyugdíjas Concorde pilótája a balesetet a bal oldali futómű távtartójának hiánya okozta, amit a szerelők nem tettek vissza az utolsó karbantartás után. A kifutópályán a gép a beragadt futó irányába tört ki, és ekkor ütött el egy, a pálya oldalvonalában lévő irányfényt, ami megsértette az üzemanyagtartályt és az egyik bal oldali hajtómű hibáját okozta. Tehát a gép már akkor veszélyes helyzetben volt, amikor elérte az idegen tárgyat, amit a hivatalos vizsgálat a kerekek kidurranása és végső soron az egész katasztrófa egyetlen okaként kezel.
Ilyen esetben logikusabbnak látszott a kapitány Christian Marty részéről, ha a felszállás megszakítása mellett dönt, mivel a gép a hajtómű hibájakor még nem érte el az elhatározási sebességet. A nyugdíjas pilóták szerint azért szállt fel a sérült géppel, hogy elkerüljön egy még súlyosabb balesetet, ami ráadásul hatalmas politikai következményekkel járt volna.
A Concorde ugyanis a kifutópályán az Air France egyik Boeing 747-es gépe felé sodródott, amellyel akkor tért haza a francia köztársasági elnök és felesége. A pilótákat az összeütközés fenyegette, ezért szálltak fel a géppel a biztonságos felszállósebesség elérése előtt. Ez volt az Air France történetének egyik legsúlyosabb balesete.
A baleset után – ahogyan azt már írtuk – számos biztonsági újítást hajtottak végre a gépeken, de az utasok száma érthetően csökkent. Az utolsó kereskedelmi járat 2003. október 24-én tette meg a New York – London utat.
Érdekesség, hogy az utolsó repülésekre szinte minden jegy elkelt, mindenki, aki megtehette, szeretett volna még egyszer utoljára utazni a géppel.
AJÁNLOTT LINKEK:
A Concorde-ról minden
Kulisszatitkok
A szuperszonikus repülésről
