Tudomány

Gőzerővel a XXI. században

24.hu
24.hu

2010. 09. 20. 11:34

"Gőzösön jár ma már az emberész". Szolnokon kiállítás nyílt a gőzenergiával hajtott eszközök fejlődéséről.
Korábban a témában:

Kevesen gondolják, hogy Ady Endre idézete napjainkban is korszerű: “Gőzösön jár ma már az emberész”. Kevesen tudják, hogy atomerőművek turbináját még most is gőz hajtja.

Erről az energiáról szól az Országos Műszaki és Közlekedési Múzeum által létrehozott kiállítás, amely november 14-ig látható a szolnoki Damjanich János Múzeumban.

A gőzerő jelentősége szinte a kerék feltalálásával vetekszik. Vele jutott először a világ hordozható nagy erejű energiaforráshoz, s általa változott meg az emberek tér és idő fogalma a XIX. században.

A termelés és a fogyasztás helye a minden addiginál gyorsabb szállítási lehetőséggel és a gyárak tömegtermelésével elvált egymástól. Új fogyasztási kultúra alakult ki, átalakult a városok és a vidék képe, vasúti sínek csíkjai fonták be a tájat.

A kiállítás nemcsak történeti áttekintést ad a gőzenergiával hajtott eszközök fejlődéséről, hanem a gőzgépek működését is megértteti a látogatóval ábrák és makettek segítségével.

A legendás 424-es mozdony hangját meg is lehet hallgatni, sőt a látogató beleélheti magát egy mozdonyfűtő napi munkájába is.

Bárki megemelheti szénnel megrakott lapátot amelyet egy mozdony tűzterének nyitott ajtaját ábrázoló fénykép alatt helyeztek el. Bizony, még egyszeri megemelése is nagy erőt kíván, s a mozdonyt állandóan fűteni kellett…

A GŐZENERGIA TÖRTÉNETE

Az első “gőzszerkezet” az ókori alexandriai Hérón nevéhez köthető. Európában először a lehűtött és lecsapódott gőz által létrehozott vákuumot alkalmazták ipari folyamatban. Az első igazi gőzgép feltalálójaként James Wattot tartjuk számon.

A modern gőzgép megalkotásától 1769-tól számítjuk az ipari forradalom kezdetét.

A kiállítás tanúsága szerint azonban a gőzgépek kora már hamarabb elkezdődött:

Thomas Savery 1698-ban ilyen szerkezet segítségével szippantotta ki a bányavizet, amelyet addig csak kézi erővel lassan lehetett eltávolítani a bányákból.

1712-ben Newcomen már dugattyúba vezette a gőzt, s így már folyamatosan lehetett működtetni a bányaszivattyúkat.

Közlekedésre először a francia Cugnot gőzkocsija szolgált, amely elől hordta hatalmas gőztartályát. Sajnos, a szerkezet első útján annak ellenére karambolozott, hogy előtte egy dobos menetelt.

Stephenson gőzmozdonya már 20 kilométeres sebességgel ment. A korabeli orvosok ezt mind a közlekedőkre, mind a vonatot megbámulókra komoly hatásúnak nyilvánították, s a kiállításon is bemutatott tanulmányukban óva intettek ennek közlekedtetésétől.

A háztartásokban a gőzvasaló és a gőzmosógép segítette a házimunkát.

Mai életünkben is nélkülözhetetlen a gőzenergia. A paksi atomerőmű négy blokkjában dolgozó gőzturbinák termelik a magyarországi villamosenergia-szükséglet több mint egyharmadát.

Ma már léteznek gőzzel működő autómosók is, amelyekben egy-két vödörnyi víz által termelt gőzzel mossák le az autót. A haditechnikáról azt mondják, mindig megelőzi a civil eljárásokat, de még ma is gőz hajtja az atom-tengeralattjárók turbináit, és a repülőgép-anyahajók katapultjait is.

GŐZKORSZAK MAGYARORSZÁGON

1724-ben Selmecbányán már három gőzgép dolgozott, ami azt mutatja, hogy Magyarország akkoriban nagyon hamar átvette a legkorszerűbb ipari megoldásokat.

Az első magyar gőzmalom 1836-ban kezdett működni.

Magyarországon először a hajózásban használtak gőzgépet. A Széchenyi István szorgalmazására létrejött Dunagőzhajózási Társaság 1831-ben indította el Pest-Zimony járatát.

A Franz I. nevű gőzhajó akkoriban 14 óra 15 perc alatt ért Bécsből Pest-Budára. A Balatonon 1846-ban indult az első gőzhajó.

Ebben az évben kezdődött meg a vonatközlekedés a Vác-Pest vonalon, majd 1847-ben megnyílt a Pest-Szolnok vasútvonal is.

Szomorú adalék ehhez, hogy így 1849-ben a magyar kormány – ha nem is Debrecenig – Szolnokig vonaton menekülhetett el az osztrákok által elfoglalt Pestről…

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Puidoux, 2018. szeptember 25.
Saszla szőlőt szüretelnek a lavaux-i szőlőültetvényeken a nyugat-svájci Puidoux-ban 2018. szeptember 20-án. A Genfi-tó északi partja mentén 898 hektáron elterülő, lavaux-i teraszos művelésű szőlőskertek 2007-ben kerültek fel az UNESCO kulturális világörökségének jegyzékére. Az itt termő legismertebb szőlőfajta a saszla. A borvidéket a „három nap” régiójának is hívják, mivel a szőlőtermesztéshez szükséges napfény és meleg három helyről érkezik, az égből, a tó felszínéről és a teraszokat tartó kőfalakból. (MTI/EPA/Valentin Flauraud)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.