Az American Journal of Physical Anthropology legújabb számában közölt tanulmányról az Emory Egyetem honlapja számolt be.
George Armelagos, az egyetem antropológusa még 1980-ban mutatta ki, hogy a mai Szudán területén előkerült, a Kr. u. 350-550 közötti periódusból származó csontok egy széles spektrumú természetes antibiotikumot, a Streptomyces nevű baktérium által termelt tetraciklint tartalmaznak. A kutató később arra a következtetésre jutott, hogy az antibiotikum az ókori sör fogyasztása révén jutott a núbiaiak szervezetébe: feltételezéseik szerint a maláta készítéséhez használt gabona volt szennyezett a Streptomyces talajbaktériummal.
A kulcskérdés az volt, hogy alkalmanként tartalmazott-e csupán az ókori sör tetraciklint – ami az esetenkénti szennyeződésre utal -, vagy az antibiotikum állandó komponense volt az italnak.
A csontok vegyvizsgálatának eredményei megdöbbentették a tudósokat.
“Az ókori emberek csontjai telítve voltak tetraciklinnel, vagyis hosszú időn keresztül jutott be az antibiotikum a szervezetükbe. Meggyőződésem, hogy pontosan ismerték a fermentálás folyamatát, és folyamatosan állították elő a gyógyszeres sört” – közölte Mark Nelson vegyészkutató, a tanulmány társszerzője.
“A Streptomyces baktériumok aranyszínű telepeket képeznek, ezért egy ilyen, a sör felszínén úszkáló képződmény nagyon érdekelhette az aranyat igen tisztelő ókori embereket.”
Szerinte az ókori egyiptomiak a sör segítségével kezelték a fogínybetegségeket és egyéb kórokat. Meggyőződése, hogy az antik világban széles körben ismert volt az antibiotikumok fermentálás útján való előállításának módszere, és e tudomány apáról fiúra szállt.
“Hajlamosak vagyunk a hatékony gyógyszerek megjelenését a modern orvostudomány vívmányának hinni, holott egyre több a bizonyíték, hogy a prehistorikus népesség rendelkezett a hatóanyagok kinyerését lehetővé tevő empirikus tudással. Hiszem, hogy tudatosan állították elő a gyógyszereket” – hangsúlyozta Armelagos.
