Zijád asz-Szaad, a régiségekkel foglalkozó jordániai hatóság vezetőjének bejelentése szerint a szentély az időszámítás előtti VIII. századból származik, és Mabada mellett, a főváros Ammántól mintegy 32 kilométerre délnyugatra került napvilágra.
A komlexum egy 36 négyzetméteres nagyteremből , valamint két előszobából és egy nyitott udvarból állt. A szentély és leletei – amelyeket mészkőből vagy bazaltból faragtak, agyagból készítettek vagy bronzból öntöttek – az egykori bibliai moábita királyság vallási rituáléinak összetettségét, és az akkori időszak technológiájának, civilizációjának fejlettségi szintjét mutatják.
A moábiták – akiknek királysága a mai Jordánia területén, a Holt-tenger keleti, hegyvidéki partjainál húzódott – közeli rokonságban voltak az izraelitákkal, noha gyakori konfliktusban álltak egymással. A babilóniaiak végül i.e. 582-ben legyőzték a moábitákat.
Az archeológusok mintegy háromszáz korsót, istenségszobrot és istentiszteleteknél használt szentelt edényt is feltártak a lelőhelyen. Ennyi vaskori tárgyat egy helyen igen ritkán fedeznek fel a régészek.
Az ásatások még 2000-ben kezdődtek, ám a leletek jelentős része csak az elmúlt hónapokban került elő. A szerdán kiállított tételek között van például Hadad istenség négylábú állatként ábrázolva. Asz-Szaad szerint a tárgyak azt jelzik, hogy a moábiták több istent imádtak, és templomaikban jól szervezett rituális élet folyt.
