A jövőben várható időjárást jelzi előre Heidi Cullen éghajlatkutató a The Weather of the Future (A jövő időjárása) című könyvében. Cullent megdöbbentette, amikor a globális felmelegedés következményeiről tartott előadásán a hallgatóság egyik tagja feltette neki a kérdést, hogy szerinte eladja-e a tengerparti házát.
Ha jobban belegondolunk, nem is tűnik olyan meglepőnek a kérdés. Cullen szerint ugyanis a tengerek vízszintje emelkedni fog, és félelmetes természeti katasztrófák is bekövetkezhetnek, amelyek következtében esnek majd a part menti ingatlanok árai. A szerzőnő arra akarja rávenni a kormányokat, hogy kötelezzék arra az embereket, csökkentsék a 21. század első felében annak a több milliónyi tonna szénnek a kibocsátását, amely szén-dioxid formájában autókból, vonatokból, fűtési rendszerekből és gyárakból kerül a levegőbe. Cullen az időjárást helyi ügynek tekinti. “A legtöbb amerikai úgy vélekedik, hogy addig nem tesz lépéseket, hogy megállítsa a klímaváltozást, amíg személyesen nem okoz kárt neki” – írja.
Cullen könyve hosszú példákkal támasztja alá azokat a veszedelmeket, amelyeket az éghajlatkutató érzékel. Előrejelzése szerint több és erősebb viharra kell számítani, gyakoribbá válnak a száraz, aszályos és a nagyon csapadékos időszakok, amelyek éhezést és hatalmas menekülthullámokat eredményeznek. Ezeken kívül felfigyelt azokra a fenyegetésekre is, amelyek a kihalás szélére sodorják a bengáli tigriseket, valamint arra a körülményre, hogy a szánhúzó kutyák sincsenek biztonságban az olvadó jég miatt a kanadai Hudson-öböl keleti részén.
Nemcsak számtalan grafikonjával és statisztikai adataival, hanem sürgető hangnemével és a globális felmelegedés eddigi áldozatainak idézésével nyűgözi le olvasóját Cullen. Különösen azoknak lehet érdekes könyve, akik emlékeznek még valamire abból, amit az iskolában kémiából és fizikából tanultak. A könyv képzeletbeli időjárás-jelentéseket is tartalmaz a jövőbeni évekre. 2050 augusztusára például az Atlanti-óceánt fürdővíz melegségűnek képzeli.
