A kutatók elemezték annak az 1397 daganatos megbetegedésben szenvedő, négy éves kor alatti gyermeknek az esetét, akiknél 1999 és 2001 között diagnosztizálták a kórt Nagy-Britanniában. Párhuzamosan 5588 azonos korú egészséges gyermek adatait elemezték.
A vizsgálatok következő szakaszában azt tekintették át, hogy a gyermekek lakhelyéhez mennyire közel telepítettek mobiltelefon-átjátszó tornyot, s azoknak mekkora a teljesítménye.
Mint kiderült, a daganatos megbetegedésben szenvedő kicsik lakása átlagosan 1107 méterre volt egy átjátszó toronytól, míg egészséges társaik esetében az átlagos távolság 1073 méter volt. A rákos beteg gyermekekhez legközelebb eső átjátszó torony átlagosan 2,89 kilowattos teljesítménnyel rendelkezett, az egészségesek esetében a mutató 3 kilowatt volt.
A vizsgálatot egy független testület finanszírozta, amelyet a mobiltelefonok esetleges egészségkárosító hatásait tanulmányozó kutatások támogatására hoztak létre. E tevékenység pénzügyi hátterét a brit egészségügyi minisztérium, valamint a távközlési ipar biztosította.
Mint a tanulmány vezető szerzője, Paul Elliot, a londoni Imperial College járvány- és közegészségtani professzora rámutatott, a vizsgálat bebizonyította: az átjátszó tornyok közelében élőknek egészségügyi okokból nem kell fontolgatniuk a lakáscserét.
