A pusztítás mértéke meghaladja az éghajlatváltozás vagy a korallfehéredés okozta rongálást. A tettes tudományos neve Dendropoma maxima. A Francia Polinéziában vizsgált korallfajok közül egyesek növekedését akár 80 százalékkal is vissza tudja vetni, megfelezve túlélési esélyeiket. Nehezíti a helyzetet, hogy a csiga több korallfajon is képes megtelepedni.
A puhatestű egyenetlen alakú házát rögzíti a korallokhoz, táplálékát a vízből szerzi nyálkaháló segítségével. A problémát az okozza, hogy egyes korallzátonyokon jelentősen megnőtt az utóbbi időszakban a Dendropoma-sűrűség, a Vörös-tenger északi részén például két és félszeresére az elmúlt tíz évben.
A csiga elszaporodásának fő oka valószínűleg a tápanyagok – köztük a nitrát és a foszfát – fokozott kibocsátása a tengerekbe. Ez a korallzátonyok feletti vízoszlopban megnöveli a szerves anyag koncentrációját, amelyből a szűrögető élőlények, így a Dendropoma maximum is jócskán hasznot húznak.
A jelenség rávilágít arra, hogy hányféle különböző tényező hat az összetett korallzátonyok életközösségeire. A Dendropoma előidézte kár a korallevő töviskoronás tengericsillagéhoz képest lassú folyamat eredménye, és egyértelműen a romló vízminőséggel hozható összefüggésbe.
