Pingcsien Csang és kollégái elemezték az ókori habarcsot. Mint kiderítették, a szokásos malterkomponensek mellett, így az oltott mészen kívül szerves anyagot, a keményítő egyik összetevőjét, amilopektint tartalmazott.
Ez a malter, amelynek receptúráját 1500 éve találták fel, sokkal erősebben kötött, és sokkal vízállóbbnak bizonyult, mint a csupán szervetlen anyagokból készült habarcs. Mint Pingcsien Csang megjegyezte, ez volt az ókor egyik legnagyobb technológiai vívmánya. A korabeli mesterek e technológia felhasználásával emelték a városfalakat, építették a pagodákat, vagy a sírkamrákat, amelyek közül sok átvészelte az évezredeket, és ellenállt nemcsak a pusztító földrengéseknek, hanem még a modernkori buldózereknek is.
“Az elemzések bebizonyították, hogy az ókori habarcs egy speciális, szerves és szervetlen összetevőkből álló anyag. Az amilopektin inhibitorként, vagyis a vegyi folyamatokat gátló anyagként működött: kontrollálva a kalcium-karbonát kristályainak növekedését” – magyarázta a kínai vegyész.
A kutatók az ókori habarcs vegyi elemzésén túl, maguk is elkészítettek antik maltert, az oltott mészhez különböző mennyiségű ragacsos rizslevest adagolva, majd vizsgálták az anyag tulajdonságait.
“A modellmalter tulajdonságait tesztelve kiderült, hogy a sűrű, ragacsos rizsleves segítségével sokkal stabilabb, nagyobb mechanikai szilárdságú malter állítható elő” – emelte ki Pingcsien Csang, hozzátéve hogy az ókori recept szerint előállított malter sokkal alkalmasabb az antik építmények restaurálására, mint a modernkori habarcs.
