A témában folyó legújabb kutatások közül ki kell emelni azt a Kentucky Egyetemen kifejlesztet bioszenzort, amely képes jelezni a vízben lévő mérgező anyagokat, köztük az arzént, antraxot, ólmot.
Fontos előrelépés lehet egy dán cég által készített víztisztító rács, membrán is, azzal ugyanis a sós tengervíz az eddigi módszereknél 66 százalékkal olcsóbban, az ozmózisos eljárásoknak mindössze 10 százalékát igénylő energiával tehető ihatóvá.
A Pennsylvaniai Állami Egyetem egy mérnöke olyan kisméretű üzemanyagcellát talált fel, amely a szennyvíztárolók vegyi anyagainak kémiai energiáját közvetlenül át tudja alakítani elektromos árammá. Kísérletei során a szennyvizet grafitszálból készített tartályba – anódba – zárta, ahol a baktériumok által lebontott fehérje-, zsír- és cukorelektronok összegyűlnek, majd egy vezetéken átáramlanak az elem másik részébe, a katódba. A folyamat eredményeként az energiacellában hidrogén keletkezik, amely alkalmas a vizeletet vízzé tisztító szerkezet működtetésére. (Az űrhajósok vizeletét már régóta így alakítják vissza vízzé.)
Az első, hasonló elven alapuló szennyvíztisztító létesítményt tavaly helyezték üzembe az Egyesült Államokban; melléktermékként 200 tonna szemcsés, magas hatásfokú műtrágyát is előállít.
Skandináviában már több is működik belőlük.
Ajánlott cikk:
Vízhiány miatt kihalhat a Föld – Szűcs József, az MTI szakértőjének írása
