A halott újszülötteket hurcoló nőstények, vagy a haldokló társukat megkülönböztetett figyelemben részesítő csoporttagok viselkedése bizonyítja, hogy nem csak az ember képes gyászolni. Az Oxford és Stirling Egyetem kutatói legújabb megfigyeléseik alapján azt feltételezik, hogy a csimpánzoknak van egy bizonyos fokú öntudatossága, képesek az önfelismerésre és az empátiára.
A következtetésekre két megfigyelt esetből jutottak. Az egyik brit szafariparkban egy idősebb nőstény halálát megelőző napokban az állatok elcsendesedtek, jóval visszafogottabban viselkedtek, mint szoktak, a haldoklóra pedig jobban figyeltek. A nőstény halála után az egyik utódja egy éjszakán keresztül virrasztott a holttest mellett, míg a csoport kedvetlen volt, az állat megszokott fekhelyét pedig elkerülték.
A másik esetben Guineában élő nőstény csimpánzokat figyeltek meg. Az állatok még hetekig hordták magukkal a halott csecsemőiket és úgy viselkedtek, mintha még élnének. Ahogy telt az idő, a két nőstény fokozatosan megengedte, hogy a többiek egyre többet játsszanak a halott kölykökkel, míg 68 nap után végre képesek voltak elengedni az addigra mumifikálódott kis holttesteket.
