A britek addig nem találkoztak hasonlóval sem, bár korábban a Vörös Hadsereg már elfoglalt keleten haláltáborokat. A Bergen-Belsenben készült filmfelvételek, beszámolók bejárták a világsajtót, a katonák pedig a környék német lakosait is körbevezették a táborban, mielőtt a túlélőket evakuálták volna.
A Hannover melletti táborba benyomuló brit katonák szeme elé táruló látvány leírhatatlan volt. Női holttestek oszlottak hatalmas kupacokban, akik még éltek, csonttá soványodva, tífuszosan vánszorogtak. Alig 1 négyzetkilométernyi területen 60 ezer fogoly és 10 ezer hulla zsúfolódott össze. A tábort eredetileg külföldi kapcsolatokkal rendelkező zsidók számára hozták létre, hogy fogolycserére használják őket, de a Harmadik Birodalom végóráiban a keleti fronthoz közeli táboraiból ide szállítatta az ottani halálraítélteket is.
Az előretörő Vörös Hadsereg elől Bergen-Belsenbe transzportált tízezrek, a vízhiány, élelmiszerhiány és a zsúfolt táborban terjedő tífuszjárvány következményei azonban megrémítették a németeket, így a Wehrmacht végül harc nélkül adta fel a lágert. A 38 ezer túlélő többsége túlságosan le volt gyengülve, így 28 ezer rövidesen meghalt közülük a gondos ápolás ellenére. 1945. május 25-én a britek felgyújtották és porig égették a tábort. Ma egy park van a helyén.
