Tavaly nyáron kezdődtek a Rómától 18 kilométerre keletre fekvő ókori Gabii feltárásai. Az ásatás, amelyben 75 egyesült államokbeli archeológus vesz részt, 2013-ban fejeződnek be, ez az utóbbi félévszázad legnagyobb amerikai régészeti projektje Itáliában.
“Rendkívül izgalmas leletről van szó” – vélekedett az ásatásokat irányító Nicola Terrenato, a Michigani Egyetem professzora.
Magyarázata szerint a rómaiaknál igen ritka volt a koporsós temetés, de akkor is fából készítették az elhunytak végső “lakhelyét”. Alig néhány, a Kr. u. II-IV. századból származó temetkezés ismert Olaszországban, ahol ólomkoporsóban helyezték örök nyugovóra a halottakat.
“Ami különleges ebben az esetben, az a koporsó súlya. A szarkofágot 2,5 centiméteres ólomlemezből készítették. Abban az időben 453 kilogramm fém óriási vagyont jelentett, s meglehetősen szokatlan dolog volt, hogy ekkora értéket eltemessenek” – hangsúlyozta Nicola Terrenato.
A professzor szerint nehéz megjósolni, hogy ki alussza örök álmát a koporsóban: egy veterán katona vagy gladiátor, esetleg egy keresztény püspök. A választ a vizsgálatok adják majd meg.
Mint kifejtette, az ólomkoporsók általában jó állapotban őrzik meg az elhunytak földi maradványait. A tudósok nem akarják felnyitni a koporsót, mivel így esetleg megsérülhet a tartalma, helyette a termográfia és az endoszkópia módszerét alkalmazzák. Előbbi eljárás során a koporsót lassan néhány fokkal felmelegítik, s vizsgálják az így nyert hőtérképet, ugyanis a csontok vagy a sírmellékletek más választ adnak, mint az ólom. Az endoszkópia során parányi kamerát vezetnek a koporsóba, az eljárás eredményessége azonban attól függ, hogy mennyi piszok került be az évszázadok során.
Amennyiben a tudósok kudarcot vallanak, nem marad más hátra, mint a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI), ez az eljárás azonban meglehetősen drága, s a majd fél tonnás koporsót valamelyik kórházba kell szállítani.
Gabii a római kort megelőzően fontos város volt Latium (mai Lazio) térségében, ám a birodalom felemelkedésével párhuzamosan jelentősége csökkent, a Kr. u. III. század után pedig a település neve gyakorlatilag nem szerepel a feljegyzésekben.
Nicola Terrenato szerint Gabii tanulmányozása betekintést enged a Róma előtti idők életébe, egyúttal adatokkal szolgál arra nézve, hogy miként fejlődtek a korai itáliai városok. Ráadásul az ásatások során olyan rétegeket tárnak fel, amelyeben Rómában, ahol az egyik civilizáció a másikra épült lehetetlen ásatásokat végezni.
