A bizonyítékokat az olaszország L’Aquila közelében élő varangyok szolgáltatták, amelyek napokkal a 2009-es, pusztító földerengés előtt elhagyták párosodóhelyüket, annak ellenére, hogy az 74 kilométerre volt a földrengés epicentrumától. Mind a párok, mind az egyedülálló hím egyedek elmenekültek.
Az még nem világos, hogyan érzékelik a varangyok a földrengéseket, a kutatók szerint a nagyon alacsony frekvenciájú rádióhullámokat érzékelik.. A vadon élő állatok viselkedését nagyon nehéz tanulmányozni ilyen esetekben, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a földrengések ritkák és senki sem tudja, hol törnek ki.
Az idáig is ismert volt, hogy a háziállatok megérzik a rengéseket és idegesek lesznek, illetve egyes vadon élő fajoknál is meg tudták ezt figyelni, azonban ezek a jelek mind közvetlenül a földrengés előtt voltak, nem pedig napokkal korábban, mint a varangyoknál.
Dr. Rachel Grantnek, a Milton Keynes-i Open University kutatójának szerencséje volt, éppen a San Ruffino tónál tanulmányozta a barna varangyok párosodási szokásait. 5 nappal a rengés előtt a tanulmányozott csoportban 96%-kal csökkent a hímbékák száma, annak ellenére, hogy nem szoktak a párzás után elmenni, megvárják, míg a nőstény lerakja a petéket. 2 nappal később a párosodó békák száma nullára csökkent és a peterakás is megszűnt, viszont hat nappal a rengés után minden visszaállt a rendes kerékvágásba.
