A Massachusetts Institute of Technology (MIT) szakemberei az agy jobb oldali temporo-parietális részében (TPJ) – a jobb fül mögötti-fölötti területen – gátolták az idegsejtek aktivitását. Ennek az agyi területnek általában akkor igen nagy az aktivitása, amikor azon gondolkodunk, hogy valamely tettnek mi lesz a kimenetele.
A műveletet úgy hajtották végre, hogy a koponya körül mágneses erőteret hoztak létre, amely célzott áramot indított el az agyban, majd megkérték a tanulmány résztvevőit, hogy erkölcsi talányt hordozó történeteket olvassanak.
Ilyen történet volt például, hogy egy lány és a barátnője látogatásra megy egy vegyigyárba, ahol a lány megáll a kávéautomatánál. Barátnője megkéri, vegyen neki kávét cukorral. Az automata mellett álló edényen “méreg” felirat áll, a lány nem tudja, hogy valójában sima cukor van benne. Azt hiszi, hogy a tartályban lévő fehér por mérgező, mégis beleteszi barátnője kávéjába. A barátnőnek természetesen semmi baja nem lesz, hiszen az anyag cukor volt.
A vizsgálatban résztvevő embereket megkérték, hogy értékeljék egytől hétig terjedő skálán a lány viselkedésének erkölcsi elfogadhatóságát. A skálán az egyes értékelés jelentette, hogy “teljes mértékben tilos” az ilyen tett, míg a hetes, hogy “teljes mértékben megengedett”.
Két kísérletet folytattak le, melyek közül az egyikben 25 percnyi agyi mágneses impulzus alkalmazása után értékelték az önkéntesek a történetek karaktereinek viselkedését, a másikban pedig a mágneses impulzusok alkalmazása közben. Mindkét esetben az agy jobb oldalán, a TPJ területén történt idegi aktivitás lerombolása ahhoz vezetett, hogy az emberek morális értékítélete megváltozott. Ilyenkor az önkéntesek inkább hajlottak arra, hogy erkölcsileg elfogadhatónak, megengedhetőnek tekintsék a másik személlyel szembeni meghiúsult ártó szándékot, mint azok a kontrollszemélyek, akik agyát nem tették ki ezeknek az impulzusoknak.
