A Pearl Harbouri támadás után háborúba lépő USA elnöke, Franklin Delano Roosevelt nem tudott felülemelkedni a nyugati partvidéken letelepedett japánok iránt táplált gyanakvásán, és jobb megoldást nem talált az akkoriban Európában is elterjedt szögesdróttal elkerített táboroknál. Igaz ezeket nem koncentrációsként, hanem Háborús Áthelyezési Tábor néven emlegették.
A paranoia főleg Kaliforniában dúlt, a Hawaii szigeteket – ahol a lakosság közel felét adták a japán nemzetiségűek – megkímélte a boszorkányüldözés. Bár a 150 ezer ottani japánból másfél ezret azért lecsuktak. A származásuk alapján tömegeket megszégyenítő és bebörtönző akciók valószínüleg teljesen feleslegesek voltak, azóta sincs bizonyíték, hogy akár egyetlen kém lett volna a japán-amerikaiak közt.
Amerikai propagandafilm a japánok internálásáról:
Dokumentumfilm ugyanerről a témáról:
