Tibet megszállása 1950 októberében kezdődött, amikor fegyveres kínai csapatok vonultak Lhászába. Ez alig egy évvel azután történt, hogy Kínában a kommunisták átvették a hatalmat. A következő évben a kínai nyomás hatására a tibeti kormány aláírt egy megállapodást, mely biztosította az ország spirituális vezetője, a dalai láma hatalmát az ország belső ügyeiben, és kimondta Tibet „békés felszabadítását”. Az invázió kezdetekor az indiai határra menekült Dalai láma nyár végén visszatért Lhászába.
Szeptemberben azonban több ezer, később még húszezer kínai katona vonult a fővárosba. Noha a megállapodás értelmében a kínai vezetés intézte volna élelmezésüket, ez a teher a tibeti népre hárult, aminek következtében összeomlott a gazdaság, és kitört a infláció. A következő néhány évben Kína rátelepedett Tibetre, és belefolyt a helyiek mindennapi életébe. A helyzet feszültté vált, Kelet-Tibetben gerillaharcok kezdődtek, és a lázadás 1959 márciusára a fővárosra is átterjedt.
A tibetiek a dalai láma elrablásától tartottak. Március 10-én 300 ezer tibeti vette körül a Norbulinka palotát, így akadályozva meg, hogy a láma elfogadja a kínaiak meghívását egy katonai táborban tartandó színházi előadásra és hivatalos teázásra, ahol kíséret nélkül kellett volna megjelennie. A lázadást a kínai hadsereg vérbe fojtotta.
A dalai láma a CIA segítségével álruhában Indiába menekült, és azóta is emigrációban él Dharamszalában.
Michael Palin beszélgetése a dalai lámával (2005)
Lázadás Tibetben (2008)
