A kicsi, világosbarna hajfürt éveken át pihent az impozáns homokkőépület archívumában egy levéllel együtt, de senki sem tudja, hogy mikor, miért és hogyan került oda.
Margaret Betteridge, az épületben talált érdekes leleteket bemutató kiállítás kurátora elmondta: nem biztos abban, hogy a haj a száműzött francia császáré, de a kísérőlevél erre enged következtetni. Ebben egy skót férfi, név szerint Ned Todd azt fejtegeti, hogy a hajtincset egy hölgytől kapta, akinek fivére, egy bizonyos William Crockat őrnagy jelen volt, amikor Napóleon meghalt. “Ha nem tévedek, a hölgy azt mondta, hogy fivére (Crockat őrnagy) maga vágta le a fürtöt a híres halott fejéről” – írta Todd.
Mint Betteridge hozzátette, az széles körben ismert, hogy Napóleon haját levágták a halála után, és Crockat feltűnik egy olyan festményen, amely a halál bekövetkeztét ábrázolja. Sokkal rejtélyesebb, hogyan keveredett a hajtincs Sydneybe, több mint 13 ezer kilométerre Szent Ilona szigetétől, ahol Napóleon 1821-ben meghalt 51 éves korában. “Nem tudjuk, miként került ide, de nem úgy néz ki, mintha utánzat volna” – mondta a kurátor.
Beszámolt arról is, hogy az épület kétéves felújítása során rengeteg furcsa tárgyat találtak, amelyet az alagsorban tároltak. “Az egyik terem zsúfolásig tele volt a legbizarrabb és legkülönösebb dolgokkal… Koporsódarabokkal, Napóelon hajtincsével” – sorolta.
A legértékesebb tárgy valószínűleg az a hatalmas sevres-i váza, amelyet Franciaország ajándékozott a városnak egy ott rendezett 1879-es nemzetközi kiállítás után. “A francia kormányra olyan kedvező hatást tett, ahogy Sydney intézte és igazgatta a kiállítást, hogy hálája jeléül ezzel a lélegzetelállító porcelán vázával kedveskedett a város polgármesterének és lakóinak – mesélte a kiállítás kurátora.