A NASA űrhajósai, Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen a napokban rekordot döntöttek, miután az Orion űrkapszula fedélzetén 406 772 kilométeres távolságba kerültek a Földtől. Legutóbb, amikor ilyen főpróbát tartott az űrügynökség – az Apollo 10 misszió során, vagyis az utolsó küldetésen, mielőtt az ember a Holdra lépett –, néhány incidensre fény derült, amikor a NASA évtizedekkel később nyilvánosságra hozta az aktákat, írja az IFLScience.
Az egyik ilyen akkor történt, amikor a Holdhoz és az onnan vissza vezető utat kommentálta a legénység. A Thomas Stafford parancsnok, Eugene Cernan pilóta és John Young közötti beszélgetést pedig nem egyszer, hanem kétszer is félbeszakította egy, az űrhajóban lebegő emberi széklet. A beszélgetés leiratából az is kiderül, hogy senki nem vállalta magára a felelősséget a legénység tagjai közül a kellemetlen incidensért.
A másik eset akkor történt, amikor a legénység a Hold túlsó oldalán volt. Az Apollo 10 fedélzetén lévő kamerák által rögzített felvételek is igazolják, hogy az asztronauták furcsa, sípoló hangokat hallottak, amelyek a legénység számára úgy hangzott, mint valamiféle sci-fi űrzene.
Nem ez a legénység volt az utolsó, aki hallotta a zajt: Michael Collins ugyanerről számolt be, amikor az Apollo 11 során egyedül repült ugyanazon az úton. A zaj akkor kezdődött, amikor a holdkomp levált a fő egységről, és akkor szűnt meg, amikor leszállt a Holdra. Szerencsére, mire Collins megkerülte a Holdat, a NASA-nak már volt magyarázata az incidensre. Ez pedig nem más volt, mint az LM-ek és a parancsnoki modul VHF rádiói közötti interferencia.
