Történetünk az ókorban kezdődik, ahol a görögök cserépedényeket, úgynevezett amfórákat használtak a bor, gabona, olaj stb. tárolására. Az amfora idővel mértékegységgé vált, és mivel a különböző ügyletek során nagyon gyakran kellett írásban rögzíteni, elkezdték rövidíteni, és megszületett a „hosszú farkú a betű”, azaz a @ előképe – írja a Múlt-kor.hu.
Egy 1375-ös bolgár kéziratban is feltűnik a szimbólum, díszítésként az ámen szó á betűjén, illetve Francesco Lapi kereskedő 1536-ban egy levelében már a modern formájú @-ot használta, amikor boros amfórák árát jelölte. A kukac jel ezek után könyvelők körében élt tovább, majd az írógépek megjelenésével beépült az üzleti kommunikációba. Egészen új funkciót Ray Tomlinson, az Arpanet mérnöke adott neki 1971-ben, amikor
A @ jel világszerte eltérő elnevezéseket kapott, a vizuális formát minden kultúra saját nyelvi környezetéhez igazította: az olaszok csigának hívják, a csehek heringtekercsnek, az oroszok kutyának, a hollandok majomfaroknak, a görögök pedig kiskacsának, míg héberül rétesként említik.
