Egy friss publikációban egy 2014-ben észlelt űrhurrikánt elemeznek – írja a Live Science.
A közel nyolc órán át tartó jelenséget 2014. augusztus 20-án detektálták. Az esemény megzavarta a GPS-jeleket és a Föld mágneses terét, és extra elektronokkal töltötte meg a felső légkört. „Tanulmányunk bizonyítja, hogy az űrhurrikánok jelentős űridőjárási hatásokat válthatnak ki, még az általában rendkívül nyugodtnak tekintett időszakokban is” – fejtette ki Seng Lu, a kínai Santungi Egyetem Űrtudományi Intézetének munkatársa és kollégái.
A 2014-es eseményt hivatalosan csak 2021-ben írták le, a jelenséget elsőként az amerikai hadsereg űridőjárás-figyelő DMSP F17 műholdja észlelte. Percekkel később az Európai Űrügynökség Swarm B műholdja repült át az érintett régión, de földi műszerek is gyűjtöttek adatokat.
A hurrikán átmérője több mint 1000 kilométer volt, és az Északi-sarkvidék felett kavargott. Ennél a térségnél bolygónk mágneses mezője az űrből érkező részecskéket a légkörbe tereli.
A légköri névrokonához hasonlóan az űrhurrikánnak is volt egy békésebb közepe, egy úgynevezett szeme, és szintén kinyúló spirálkarokkal kavargott. Ahelyett azonban, hogy extrém szelet és esőt hozott volna, nagy energiájú elektronokat juttatott a felső légkörbe.
Az űrhurrikánok szabad szemmel nem láthatók, megfelelő műszerekkel azonban kimutathatók. A rengeteg mérés lehetővé tette, hogy a 2014-es vihart soha nem látott részletességben rekonstruálják.
A szakemberek az 1960-as évek óta sejtették, hogy létezhetnek ilyen jelenségek, ám egészen a közelmúltig nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök a vizsgálathoz. A 2014-es űrhurrikánt eleinte ritka anomáliának tartották, de azóta további észlelések is történtek. Úgy tűnik, az efféle jelenségek a véltnél sokkal gyakoribbak, és a bolygó mindkét féltekén előfordulnak évente akár tízszer is, általában a nyári hónapokban.
Bár az űrhurrikánok megzavarhatják a modern infrastruktúrát, a földi életre közvetlen fenyegetést nem jelentenek.
