Április elején egy teljes hetet töltöttem el a világ egyik legfejlettebb országában, Dél-Koreában a koreai újságírószövetség (JAK – Journalists Association of Korea) által szervezett World Journalists Conference 2025 elnevezésű esemény keretén belül. A többek között a klímaváltozásra fókuszáló konferencián az ázsiai régió egyik legnépszerűbb turisztikai központjába, a Csedzsu-szigetre is ellátogattunk, amely a maga 1849 négyzetkilométeres területével négyszer akkora, mint Budapest, mégis alig 700 ezer embernek ad otthont.
A sziget számos érdekességeket tartogat a látogatók számára: itt található például Dél-Korea legmagasabb pontja, az 1950 méteres Halla-hegy. Emellett a kialudt tűzhányó tetején lévő kráterben foglal helyet a Baeknok-tó, amely rendkívül fontos turisztikai célpontnak számít. A független igazgatású tartományként számon tartott sziget Dél-Korea 3358 vízzel körülvett területe közül a legnagyobb, és az idegenforgalmon túl egyre inkább technológiai fellegvárrá szeretne válni.
Míg Dél-Korea az OECD-tagállamok között igencsak elmaradott a megújuló energiaforrások általi energiatermelésben, addig a tartomány energiamixének már több mint 20 százaléka származik nap-, szél- és vízenergiából. Emellett rendkívül úttörőnek számít az is, hogy a szigeten már relatíve nagy számban megtalálhatók hidrogénnel hajtott autók és tömegközlekedési eszközök is – a Magyar Hidrogén és Tüzelőanyag-cella Egyesület Hidrogén Hírlevele szerint nagyobb számban, mint Európában vagy az Egyesült Államokban. Az egyesület szakértőivel azt néztük meg, mennyire valós alternatíva ez a hajtáslánc a belső égésű technológiával és az elektromos járművekkel szemben, és hogy mire lehet még használni a hidrogént.
