A 14IMH9 kódnevű Lenovo Yoga 7 Pro elsőre egy teljesen átlagos ultrabooknak tűnik, ami külsejét illetően le sem tagadhatná, hogy az Apple-féle MacBook Air adta hozzá az ihletet, bár kétségtelen, hogy a gyártónak itt nem sikerült olyan laposra venni a méretet, mint az almás eszköz esetében. Cserébe nagyobb (és jobb) a képernyő, és az elérhető portok terén is jóval szélesebb a választék.
Lenovo Yoga 7 Pro
A 325 milliméter széles, 225 milliméter mély és a legvastagabb pontján 17 milliméter vastag laptop alumíniumburkolatot kapott, 14,5 hüvelykes kijelzővel és Windows Hello kompatibilis kamerával, 82 gombos, háttérvilágítással felvértezett billentyűzettel és egy elég nagy, 235 x 80 milliméteres touchpaddal – a súlya pedig mindössze 1,6 kilogramm. A dizájn abszolút letisztultnak nevezhető, lekerekített szélekkel és sarkokkal, még a kötelező logók elhelyezése is egész diszkrétnek mondható, az összeszerelés minőségébe belekötni nem lehet, és annak külön örültem, hogy a fedlap egy kézzel, könnyedén felnyitható anélkül, hogy megemelnénk magát a gépet.
Ami a portokat illeti, a bal oldalon egy HDMI-csatlakozó (2.0), illetve két Type-C kapott helyet, utóbbiakból az egyik USB 3.2 Gen2-es, míg a másik Thunderbolt 4-es, mindkettő alkalmas töltésre, és a gép mellé csomagolt adaptert is ezek egyikébe kell dugni, ugyanis külön hálózati csatlakozó nincs a gépen. Jobb oldalon egy USB-A (3.2 Gen1) található, egy 3,5 milliméteres jack csatlakozó, a hagyományos bekapcsoló gomb és a Lenovóra jellemző, a kamerát deaktiváló tolókapcsoló társaságában.
A nálam járt modell egy érintésérzékeny, maximum 120 Hz képfrissítést biztosító, 3072 x 1920 pixel megjelenítésére képes, tehát 3K-s IPS panelt kapott, 400 nites fényerővel és Dolby Vision támogatással. Bár találkoztam már fényesebb kijelzővel, a Lenovo megoldására nem lehet panasz, hiszen a megjelenítés az átlagnál magasabb felbontásnak hála tűéles, kiváló kontraszttal és remek színekkel, az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni, az a fényes felület – a magam részéről a matt megoldást jobban kedvelem. Pozitívum továbbá, hogy a felső kávába épített webkamera már 1080p felbontásra képes, és a mindössze 2 megapixel ellenére is viszonylag jó minőségű képet biztosít a videótelefonáláshoz és a munkahelyi megbeszélésekhez.
Ethernet port ezen a gépen ugye már nincs (kábeles net csatlakoztatásához éppen ezért szükséges lesz egy adapter), vezeték nélküli kapcsolatból viszont adott a Wi-Fi 6 (802.11ax szabvány), illetve a Bluetooth 5.3. Az akkumulátor 73 wattórás, ami a gyártó ígérete szerint 10–11 órányi használatra elegendő energiát biztosít, esetemben a 10 órát teljesen átlagos irodai használat mellett sikerült elérni, a processzort jobban megpörgető felhasználás esetén azért visszaesik az üzemidő.
Van benne kraft
A Lenovo Yoga 7 Pro egyik különlegessége, hogy az Intel egyik legújabb processzorával, a Core Ultra 9 185H-val is beszerezhető, amit olyan komponensek egészítenek ki, mint 32 gigabájt memória (LPDDR5x 7467MHz), 1 terabájt SSD (m.2 PCIe NVMe), illetve egy Intel Arc videókártya. A gép ugyanakkor elérhető laptopokba szánt Nvidia GeForce RTX 4060 (8 GB) grafikus vezérlővel is, nálam pedig pont egy ilyen modell járt, és ez a kiszerelés már nem csak munkára használható komolyabb kompromisszumok nélkül.
Ha csak a száraz adatokat nézzük, akkor a Geekbench méréseink során 2340 (single-core) és 13024 (multi-core) pont jött össze, míg a Cinebench programmal 15089-es (multi-core) és 1761-es (single-core) érték jött ki. Ez emberi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy a Yoga 7 Pro még az alap videókártyával is elég erős gép ahhoz, hogy akár komolyabb kép- és videószerkesztésre is használható legyen.
Ha pedig belevesszük a képletbe a GeForce RTX 4060-at, akkor elmondható, hogy kompetens videójátékos összeállításról beszélhetünk. Én a meglehetősen jól optimalizált Marvel’s Spider-Man Remasteredet töltöttem le a gépre, és a beállításokban egyből a nagyon magas grafikai opciót választottam ki, sugárkövetéssel, méghozzá úgy, hogy megtartottam az alapértelmezett 3K felbontást.
A Yoga 7 Pro pedig nem okozott csalódást: a virtuális New York utcái felett villámgyorsan lengedezve is adott volt az élvezhető játékhoz elegendő 40–50 képkocka másodpercenként. Ha pedig bekapcsoltam a felskálázást biztosító Nvidia DLSS-t, akkor az fps érték a fent említett beállítások mellett már átugrott a 60 és 70 közötti sávba, ami kiváló teljesítmény egy olyan laptoptól, amit alapvetően nem játékra terveztek.
Feketeleves
Mindez kiválóan hangzik, a probléma ott kezdődik, hogy az RTX 4060-as kártyával szerelt, 3K-s kijelzővel érkező modellért bőven 800 ezer forint feletti összeget kell fizetni, miközben a piacon még elérhetők olyan Intel Core i9 processzorral szerelt megoldások, amik ennél kevesebbért nyújtanak hasonló teljesítményt.
Persze az újdonságok ára mindig magasabb, márpedig az Ultra 9 chipek még igencsak újnak számítanak, ugyanakkor a felárért cserébe az i9-ekkel szerelt megoldásokhoz képest egyelőre annyit kapunk, hogy ezek a lapkák kevésbé melegednek, és a fogyasztásuk is jobb. Előbbit én is meg tudom erősíteni, hiszen a tesztalany ugyan felzúgott a csúcsra járatott videójáték és a benchmark programok futtatása közben, jelentős melegedés ugyanakkor nem történt, csak a meleg levegő elvezetésére szolgáló szellőzőknél lehetett érzékelni, hogy dolgozik a gép.
Érdemes továbbá számításba venni, hogy amennyiben nem tervezünk játszani, úgy a Yoga 7 Pro elérhető RTX 4060 nélkül is, szerényebb kijelzővel, de már a félmilliós kategóriában, miközben a komolyabb számítási teljesítményről nem kell lemondani.
