Összesen 108 milliárd forintos támogatási összeggel hirdette meg a kormány az 1990. december 31. előtt épült családi házak energetikai korszerűsítését célzó programot, amiből egyebek közt
- épületszigetelésre,
- nyílászárók cseréjére,
- fűtésrendszer-korszerűsítésre lehet pályázni.
Kamatmentes hitel és vissza nem térítendő támogatás kombinációjáról van szó, amihez egymillió forint önrészt kell biztosítani, a további 6 millió forint – az ingatlan elhelyezkedésétől és az igénylő jövedelmétől függően – 2,5–3,5 millió forintnyi támogatást és ugyanekkora összegű kamatmentes hitelt tartalmaz.
Ha sorra vesszük az energiamegtakarítási lehetőségeket, minden szakértő első helyen említi a hőszigetelést. Hiszen hiába vesszük meg a legkorszerűbb fűtésrendszert, ha hagyjuk veszendőbe menni az energiát, feleslegesen költjük a pénzt falfűtésre vagy mondjuk hőszivattyúra.
Az interneten találomra kiválasztott energetikai tanúsító cégtől kérdeztük, mit javasolnak, milyen szigetelést célszerű használni. Nem bonyolódtak bele a választ megalapozó számítások levezetésébe, a szerkezettípusonként eltérő hőátbocsátási tényező magyarázásába, hanem azt tanácsolták, hogy bízzuk a konkrét megoldás kiválasztását a kivitelezőre, szakértőre. A túl vékony szigetelés ugyanúgy hibás választás, mint az indokolatlanul vastag, ökölszabályként annyit mondtak, hogy födémben minimum 20 centiméter, padlóban, falban 10-15 centiméter szigetelésre lehet szükség, természetesen a felhasznált építőanyagtól függően.
De mit várhatunk a homlokzati hőszigeteléstől?
Az épületek hőveszteségének 25-40 százalékáért a falak a „felelősek”, jól méretezett hőszigeteléssel ennek akár 85-90 százalékát is megtakaríthatjuk. Ez azt jelenti, hogy az egész épületre vetítve ideális esetben összejöhet a programban előírt 30 százalékos megtakarítás. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a pontos mérték függ a homlokzati falak és a nyílászárók felületi arányától, valamint a meglévő falazat hőszigetelő képességétől.
A beruházás megtérülési idejét nem szívesen becsülik meg a szakértők az energiahordozók hektikus árváltozása miatt, bizonyosan csak az állítható, hogy energiahordozók árának folyamatos emelkedése mellett biztosak lehetünk abban, hogy a hőszigetelésre fordított pénz egyre gyorsabban fog megtérülni. A számításnál azt is figyelembe kell venni, hogy a hőszigetelés azután is nekünk dolgozik, hogy visszahozta a befektetett pénzt: a rezsiköltségeink ugyanis jóval alacsonyabb szinten maradnak a beruházás megtérülése után.
A megtakarításon túl a homlokzati hőszigetelés további előnye:
- Nő a beltéri komfortérzet – télen a falak belső felületi hőmérséklete magasabb lesz, így, megszűnik a „húzó” hideg hatása.
- Nő az épület élettartama – a külső oldali hőszigetelés megvédi a falszerkezetet, csökkenti annak hőmozgását.
- Ki tudjuk használni a falazatok hőtároló képességét.
- Növeljük az ingatlanunk értékét.
Ahhoz, hogy ezeket az előnyöket élvezhessük, figyelni kell azonban néhány alapvető szakmai megfontolásra.
Nem érdemes a piacon fellelhető szigetelő anyagok és kiegészítők közül az ár alapján optimalizálni a költségeket, magyarul a piacon legolcsóbban megkapható, de különböző fajtájú anyagokat összevásárolni, egymással „mixelni”. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy
A gyártók által szállított komplett rendszerek minősítésében szereplő valamennyi paraméter (hőszigetelő képesség, páratechnikai tulajdonságok, mechanikai ellenállás stb.) ugyanis csak a rendszerengedélyben szereplő anyagokra vonatkozik. Már több, mint tíz éve – az uniós szabályozással összhangban – a homlokzati hőszigetelő rendszerek építési készletnek minősülnek, csak így hozhatók forgalomba, csak így építhetők be. A rendszergarancia elmaradása ebben az esetben azt jelenti, hogy bármilyen anyaggal kapcsolatos, vagy anyagra visszavezethető kérdés vagy reklamáció esetén nincs kihez fordulnunk, hiszen a hőszigetelésnek nincsen „gazdája” a gyártói oldalon.
Bár a hőszigetelő rendszerek szakszerű felhordása nem igényel rendkívüli szaktudást, néhány alapvető szabály betartása szükséges a megfelelő eredmény eléréséhez. A legfontosabb előírások a lapok ragasztására és rögzítésére, az üvegszövet helyes beágyazására és a csomópontok kialakítására vonatkoznak.
De legalább ennyire fontos, hogy figyeljünk a megfelelő időjárási körülményekre. A ragasztók és vakolatok kötése ugyanis egy bizonyos hőmérséklet alatt (+ 5 fok) jelentősen lelassul, nagy páratartalom esetén le is állhat. A kötés ugyanis a fölösleges víz leadásával együtt történik meg, ha ez nem lehetséges, akkor a kötés ideje egy-két nap helyett akár hetekre is nyúlhat. Amíg az anyag nem köt meg, addig „védtelen” az időjárással szemben. Különösen látványos károkat tud okozni a még meg nem kötött színezővakolatokon a páralecsapódás és az eső.
Kapkodni nem érdemes, a gyártó által előírt várakozási időket be kell tartani, ezek olyan tapasztalati értékek, melyek kivárása mindenképpen szükséges akkor, mikor egy ragasztó-, habarcs-, vagy tapaszrétegre újabb rétegeket hordanak fel. Ha az első rétegben lévő vizet nem hagyjuk kiszáradni, hanem egy újabb réteg felhordásával bezárjuk, ez előbb-utóbb megbosszulja magát. Abban biztosak lehetünk, hogy a bezárt nedvesség mindig utat talál magának a külső tér felé, és ennek a szigetelésünk látja a kárát.
