Aki kicsit is jártas a számítástechnika világában, azon belül is a gamer szegmensben, annak valószínűleg nem lesz újdonság, hogy nem csupán a gépünk megfelelő komponenseinek kiválasztásával, majd azok összeszerelésével lehet végtelen időt eltölteni, de a megfelelő perifériák megtalálásával is – főleg, ha videójátékról van szó.
Sokaknak egyáltalán nem mindegy, milyen és mit tud egy egér, egy fejhallgató, vagy éppen egy billentyűzet, és ahogy minden hobbi esetében, az igazán megszállottak ebben az esetben is hajlandók sokszor hajmeresztő összegeket áldozni arra, hogy minden vágyuk teljesüljön. A sokszor egészen speciális igényeket a gyártók szépen ki is elégítik, mind a formát, mind a funkciókat illetően, és ma már arra is van lehetőség, hogy akár billentyűnként rakjunk össze magunknak mechanikus klaviatúrát.
A százalék ugye a méretet jelöli, a 65 és 75 egészen kompakt kiszerelést jelent (313 és 332 milliméteres szélességgel), numerikus billentyűzet nélkül, 82 vagy 83 billentyűvel, míg a 95-ös már valamivel szélesebb (375 mm) változat, 99 vagy 100 gombbal, a jobb oldalán teljes értékű numpaddal felszerelve. Én egy GMMK Pro variánst néztem ki magamnak, és ennél álltam neki a saját ízlés szerinti testre szabásnak.
Testre szabom a billentyűzetem
A Glorius Gaming oldalán külön menüpont a billentyűzetépítés, ahol a modell kiválasztása után lényegében három lépésben (alapmodul, kapcsolók, billentyűsapkák) állíthatjuk össze a számunkra ideális kivitelt, viszont ha ezzel nem elégszünk meg, és elég mély a pénztárcánk, akkor adott a lehetőség további variálásra.
Először ki kell választani az alapmodul színét (fekete vagy ezüst), majd dönteni kell az ANSI vagy ISO szabvány között. Előbbi az amerikai, míg az utóbbi a nemzetközi kiosztás, és a legnagyobb különbség az, hogy az ANSI-nál 82 billentyűt kapunk, míg az ISO-nál 83-at, illetve az amerikainál nincs méretes, félbevágott T-alakú Enter gomb.
Európaiként az ISO tűnik logikus választásnak, nemcsak a megszokott Enter forma miatt, de azért is, mert ennél a szabványnál a magyar kiosztást beállítva lesz külön gombunk az í betűnek. Ennek ellenére én még úgy is inkább az ANSI mellett tettem le a voksom, hogy ez esetben csak az ALT+J kombinációval lehet í betűt írni – a harmadik fázishoz érve el is fogom árulni, miért választottam a kevésbé logikus megoldást.
Előtte viszont jöjjön a második (sokaknak a legfontosabb) lépés, ami a megfelelő kapcsolótípus (switch) kiválasztását jelenti. A Glorius itt három lehetőséget kínál:
- adott a visszacsatolást biztosító tactile (Panda néven),
- a visszacsatolást és a klasszikus (mások számára legidegesítőbb) klikkelő hangot adó clicky (Raptor néven),
- illetve a legkisebb lenyomási erőt igénylő, visszacsatolás nélküli, a felsoroltak közül a legcsendesebb lineáris változat – ebből Lynx és Fox nevű variánsokat is kérhetünk.
Laikusként a kapcsolótípusokról nagyon röviden azt érdemes tudni, hogy a tactile alapvetően vegyes (gépelés és játék) használathoz ideális, a clicky főleg játékhoz, a lineális pedig inkább munkához vagy sok gépelést igénylő tevékenységekhez. Nálam a vegyes használat okán végül a Pandára esett a választás, abból is az olajozott (lubed) verzióra, mert azzal már nem akartam foglalkozni, hogy nekem kelljen bekenegetni a kapcsolókat. Ha viszont valaki ezt a feladatot is szeretné maga elvégezni, annak a Panda és Lynx variánsok esetében adott az opció, hogy a kapcsolók „teljesen szárazon” érkezzenek a szereléshez – ezek ráadásul olcsóbbak is.
A harmadik állomásnál a kapcsolókra „húzható” billentyűzetsapkákat lehet kiválasztani, és végül azért döntöttem az ANSI szabvány mellett, mert az ISO esetében mindössze két színátmenetes opció állt rendelkezésre, miközben az amerikai kiosztásnál egy tucatnál is több variáció között lehet csemegézni. Mivel a zöld az egyik kedvenc színem, így ki is választottam az Olive fantázianevű csomagot, ahol balról jobbra haladva áttűnés-szerűen váltanak a gombok egyre világosabb árnyalatra.
A képeken remélhetőleg jól látszik, hogy mennyire menőn néz ki egy ilyen összeállítás. Ha pedig valakinek pont nem a zöld a kedvence, annak adottak más lehetőségek: akár szivárvány színű kialakítást is választhatunk, vannak hagyományosnak mondható fehér és fekete opciók, de akár dönthetünk a teljesen rózsaszín kivitel mellett is.
Bár a gyártó oldalán ezzel a lépéssel a testre szabhatóság folyamata véget ér, ha valaki ennél is többre vágyik, annak adott a lehetőség, hogy még egyedibbé válhasson a választott klaviatúra. A GMMK Pro jobb felső sarkában például van egy lenyomható, tekerhető kapcsoló, amiből vásárolhatunk extrát többféle színben, ugyanígy kérhető kifejezetten erős, szövetborítású kábel mindenféle árnyalatokban, és az alapmodul felső fém váza is lecserélhető. Nálam például landolt speciális vezeték, két különböző színű tekerő és egy, a sapkákhoz passzoló színű váz is.
Rakjuk össze!
Az alapmodul, a billentyűsapkák, az extra váz, a kábel és a tekerő mind külön csomagolásban érkeztek, a Panda kapcsolókból pedig három 36 darabos kiszerelés volt a szállítmányban. Utóbbi azt is jelenti, hogy megmaradtak extra példányok, amik később jól jöhetnek, ha egy-egy beszerelt egység tönkre menne az idők során.
Az alapmodul burkolata CNC megmunkált alumínium, az eszköz önmagában másfél kilogramm, szóval önvédelmi eszköznek sem utolsó, főleg, ha úgy használnánk, mint ahogy James McAvoy tette Chris Pratt karakterével szemben a Wanted című filmben.
A kapcsolókat egy határozott mozdulattal kell benyomni a rendelkezésre álló 82 foglalatba, a sikert pedig minden esetben egy eltéveszthetetlen pattanó hang jelezte. Ez a művelet a szerelés legmonotonabb és legfájdalmasabb része, nekem legalábbis fájtak az ujjaim, mire minden switch a helyére került.
A billentyűsapkák felhelyezése már kevésbé megerőltető, viszont itt figyelni kell, hova és hogyan tesszük fel a kiegészítőket. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az ANSI kiosztás miatt hiába volt szükségem mindössze 82-re, sapkából 114-et kaptam, mivel az általam választott szett kompatibilis a 100 gombos GMMK 2 klaviatúrával is.
A sapkák és a jobb sarokban lévő tekerős gomb felhelyezése után már csak csatlakoztatni kell az alapcsomag részét képező, fonott védelemmel rendelkező USB-C/USB-A vezetéket, és a gépünkre kötve azonnal használhatóvá válik a billentyűzet. Esetemben rögtön a magyar kiosztás „lépett érvénybe”, csak a betűk távolságát és elhelyezkedését kellett megszoknom a korábbi klaviatúrához képest, illetve azt, hogy az ANSI miatt csak az ALT+J kombinációval hívható elő az í.
Fontos kiemelni továbbá, hogy az eszközhöz tartozik egy Glorius Core 2.0 nevű program is, amivel a szoftveres finomhangolás végezhető el, az RGB színjáték beállításától kezdve, makrók létrehozásán és a késleltetés (2 és 16 ms között) és a mintavételezés (125 és 1000 Hz között) állításán át egészen a különböző profilok elkészítéséig – amik egyrészt tárolhatók a klaviatúra memóriájában, emellett feltölthetők a felhőbe is, hogy onnan később bárhol letölthetők legyenek.
Átlagon felüli megoldás, ehhez igazodó árral
A GMMK Pro nem olcsó mulatság, sőt, kifejezetten drága kütyü, hiszen a gyári változat 140 ezer forintért vihető haza, bár tény, hogy itt alapból a csomag része a speciális Aviator kábel, egy kéztámasz, extra billentyűk és egy szerelőkészlet is. A mechanikus billentyűzetek soha nem olcsók, itt viszont tényleg átlagon felüli prémium kivitelt kap a vásárló, megmunkált alumínium házzal és strapabíró, minőségi műanyag sapkákkal, illetve az otthoni szerelhetőség és az utólagos módosítás lehetőségével.
A saját ízlés szerinti építés erre rátesz még egy lapáttal, hiszen a cikkben szereplő variáns ára nagyjából 160 ezer forint (92 ezer az alapmodul, 48,3 ezer a kapcsolócsomag és 20 ezer a billentyűsapka összeállítás), és ebben az összegben még nincs benne a drágább kábel, az extra váz és a tekerős gomb cseréje.
Én ugyan nem tartozom a fenti kategóriába, sokkal inkább a kíváncsiság hajtott, és bár kétségtelenül szórakoztató volt összerakni a billentyűzetet, használni pedig maga az álom, de muszáj kitérni a kompromisszumokra és negatívumokra is.
Előbbiek közé sorolható, hogy európaiként ANSI kiosztást kell választani, ha a gyártó teljes portfóliájából szeretnénk csemegézni, magyarként pedig a horribilis árért cserébe meg kell barátkozni azzal is, hogy ékezetes billentyűsapkák rendelésére nincs lehetőség. Utóbbi megszokható, sokkal nagyobb gond, hogy a GMMK Pro kialakítása magas billentyűzetet eredményez, a legfelső billentyűk teteje az asztal síkjától 3 és fél centiméterre van, tehát a kényelmes gépeléshez/játékhoz nélkülözhetetlen egy kéztámasz, amit viszont az építés esetén külön kell beszerezni – és ezért az árért azért illett volna legalább egy alap verziót a klaviatúra mellé csomagolni.
