Azokon a helyeken, ahol rendszeresen mozog a föld, a rengéseknek több oka is lehet. Beszélhetünk utórengésekről, amelyek egy korábbi nagy esemény után következnek be, valamint előrengésekről is, amelyek egy nagyobb földmozgást előznek meg. A kutatók szerint azonban az sem kizárt, hogy csak a szokásos szeizmikus tevékenység zajlik a mélyben.
Az Észak-Amerika területén érzékelhető apróbb rengések hátterére a Missouri Egyetem két tudósa, Yuxuan Chen és Mian Liu próbált meg fényt deríteni – írja az Interesting Engineering. A Journal of Geophysical Research: Solid Earth című tudományos lapban megjelent kutatás szerint ehhez a három legnagyobb rengését vették alapul:
- 1811, New Madrid, 7,2–8 erősségű,
- 1886, Charleton, 6,7–7,3 erősségű,
- 1663, Québec, 6,5–7,5 erősségű.
Az utórengéseket könnyű kiszűrni, az előrengéseket azonban nagyon nehéz megkülönböztetni a szokásos szeizmikus tevékenységtől. A vizsgálat során azt a módszert alkalmazták, amely szerint ha két rengés túl közel van egymáshoz, akkor egyik lehet a másik utórengése.
A kutatás során a történelmi epicentrumoktól számított 250 km-es körben vizsgálódtak. A mérések arra engedtek következtetni, hogy a Missouri és Kentucky állam határán, az 1980 és 2016 között történt földrengések mintegy 30 százaléka valószínűleg az 1811-12-es New Madrid-i földrengések utórengése volt. Eközben Charletonban a rengések 16 százalékát tulajdonították az 1886-os esemény utóhatásának.
A kanadai Quebec régióban a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a modern szeizmikus tevékenységek nincsenek kapcsolatban a múlt nagy földrengéseivel. A hvg hozzátette, hogy bár az utórengések nem olyan erősek, mint az eredeti földmozgás, ezek is képesek lehetnek kárt tenni az épületekben és az infrastruktúrában.
