Napenergiával hajtott, mikrofonokkal felszerelt ballonokat küldtek 20 ezer méteres magasságba, hogy felmérjék a sztratoszféra zajait – írja a Clean Technica. Az eredményeket Daniel Bowman, az amerikai Sandia Nemzeti Laboratórium munkatársa ismertette az Amerikai Akusztikai Társaság 184. találkozóján.
A sztratoszféra egy viszonylag nyugodt rétege a légkörnek, ahol a légörvények és a repülőgépek nem zavaróak. Éppen ezért itt a mikrofonok olyan hangokat rögzíthetnek, amelyek máshol nem hallhatóak. Ezek közé tartoznak az összeverődő óceáni hullámok és a mennydörgések zajai, az ember által keltett, például a szélturbinákhoz vagy a robbanásokhoz köthető hangok, sőt ismeretlen eredetű zajok is.
Bowman és kollégái 6-7 méter átmérőjű léggömböket hoztak létre, a struktúrák kifejezetten egyszerűek voltak, hatalmas műanyagzsákokból álltak, amelyekben szénport helyeztek el. Az alapanyagokat barkácsboltokból és pirotechnikai üzletekből szerezték be. A működési elv sem volt bonyolult: ahogy a nap megvilágította a szén miatt sötét ballonokat, a bent lévő levegő felmelegedett, a gömbök pedig lebegni kezdtek, egészen 20 kilométeres magasságig jutva.
A kutatók adatokat gyűjtöttek és alacsony frekvenciájú hangokat érzékeltek a mikrobarométerekkel, amelyeket eredetileg vulkánok megfigyelésére terveztek. A léggömbök felengedése után GPS segítségével követték nyomon az útvonalukat.
A várt emberi és természetes zajok mellett azonosítatlan hangokat is dokumentáltak.
A szakértők úgy gondolják, hogy a jövőben hasonló léggömbökkel más égitesteken, így a Vénuszon is folytathatnak vizsgálatokat.
