Az ókori római birodalom ideje alatt készített épületek rendkívül tartósnak bizonyulnak, több mint 2000 évvel az építés után is kiváló állapotnak örvend néhány objektum. A római beton megalkotásának pontos módját évszázadokon át rejtély övezte, azonban a kutatóknak most sikerült laboratóriumi körülmények között megalkotni annak tökéletes mását – írja az IFLScience.
Azt már eddig is tudni lehetett, hogy az építmények gyakorta használt alapanyaga az úgynevezett opus caementicium volt, amiről a napjainkban ismert cement is kapta a nevét. Ennek egyik fő hozzávalója a vulkáni tufa volt, amely nagy mennyiségben állt rendelkezésre a birodalom területén. A főbb lelőhelyéről elnevezett puccolán fontos összetevője a leucit volt, ami vízzel keveredve egyre keményebb kötőanyagot hozott létre az ásványból kioldódó kálium miatt.
Most azonban az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói egy érdekes plusz összetevőre bukkantak, amikor mintákat vettek az olaszországi Privernónál található Privernum régészeti terület falaiból. A tömbökben ugyanis néhány milliméteres mészcsomókra bukkantak.
Ennek oka az lehet, hogy az egyik összetevő, az égetett mész vegyítés közben a vízzel reakcióba lépve hőt termelt és az exotermikus folyamat során a mésznek nem volt elég ideje teljesen feloldódni. A kutatók a tapasztalatokat felhasználva laboratóriumi körülmények között létrehozták a rómaiak által használt vegyület mását, ami szintén csomókat tartalmazott.
A Science Advances szaklapban publikált kutatás szerint ezzel körülbelül 0,6 milliméter széles hézagokat lehetett eltüntetni, ami arra utal, hogy a mészrészecskék azért kerültek a vegyületbe, hogy megerősítsék a betont. A repedések leginkább a mészdarabok mentén alakultak ki, amelyek később a beszivárgó víz hatására kalcium-karbonáttá kristályosodtak és befoltozták a lyukakat. A kutatás az építőipar jelentette környezetterhelés csökkentését is szolgálhatja a kutatók szerint.
