Az Andromédát leszámítva a Tejútrendszer a Lokális galaxiscsoport legnagyobb tagja. A hatalmas méret oka az, hogy rendszerünk korábban több kisebb galaxist is felfalt. A 2013-ban felbocsátott Gaia űrteleszkóp lehetővé tette, hogy mozgásuk és életkoruk alapján a kutatók azonosítsák a közös eredetű csillagokat, így fedve fel az elnyelt objektumok sokaságát.
A szakértők úgy gondolják, hogy a galaxisban sok eredeti csillag is jelen van, ezek megtalálása viszont nem egyszerű. Hans-Walter Rix, a Max Plank Csillagászati Intézet munkatársa és kollégái friss tanulmányukban azt állítják, hogy sikerült ilyen égitesteket azonosítaniuk – írja az IFLScience.
Az észlelés egyik nehézsége, hogy az érintett csillagoknak egyidősnek kell lenniük magával a galaxissal. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 12,5 milliárd éves objektumokat szükséges keresni. Mivel a Napnál nagyobb tömegű csillagok nem élnek ilyen sokáig, kisebb égitestekre kell fókuszálni. Néhány hasonló objektum szerencsére fennmaradt, és óriáscsillaggá alakulva eléggé fényessé vált ahhoz, hogy meg lehessen figyelni. A detektálás másik nehézsége, hogy ezek az égitestek a rendszer közepénél maradhattak fenn.
Rix szerint a szakértők régóta gyanakodtak arra, hogy egy idős csillagpopuláció található a galaxis közepénél, a Gaia űrtávcsőnek pedig sikerült ezt igazolnia. Ezek az objektumok túlnyomórészt hidrogénből és héliumból állnak.
A kutatók a Gaia 2 millió csillagra vonatkozó adatait elemezték, és 18 ezer ígéretes égitestet azonosítottak a galaxismag közelében.
Az eredeti csillagok észlelése nem könnyű, Rixék ugyanakkor úgy becsülik, hogy galaxisunk tömegének 0,2 százaléka tartozik ehhez az eredeti populációhoz. Mint Rix kiemelte, a későbbi elnyelések a rendszer külső részeit táplálták, az újabb csillagok nem jutottak be mélyre, a galaxis középpontjába.
