Nemrég számoltunk be arról, hogy egy új kutatás szerint az esővízben lévő „örök vegyszerek” mennyisége jóval meghaladja a biztonságos szintet a világ legtöbb helyén. A PFAS-vegyületek veszélyesek lehetnek az egészségre, és szinte minden lakásban jelen vannak a Földön olyan mindennapos termékekben, mint a csomagolóanyagok, nem tapadó edények, ragasztók, papírok és festékek.
Ezeket a vegyületeket azért olyan nehéz megsemmisíteni, mert sok szén- és fluorkötést tartalmaznak – amelyek a szerves kémia legerősebb kötései közé tartoznak. Ezek a kötések képesek taszítani a folyadékokat – éppen ez teszi őket hasznossá a gyógyszer- és élelmiszeripar számára. A túlhasználásnak azonban következménye is van:
Emiatt a tudósok számára komoly fejtörést okoz, miként semlegesítésék ezeket. A magas fokon történő elégetés eddig is opció volt, azonban ez sok energiát és még több pénzt emésztene fel. Egy új kutatás azonban úgy tűnik, költséghatékony módszert fedezhetett fel ezen vegyületek likvidálására – írja a BBC. Az amerikai Northwestern Egyetem tudósainak új kutatása azt állítja, hogy alacsony hőmérsékleten, olcsó termékekkel sikerült megsemmisíteniük a PFAS-vegyületeket.
A Brittany Trang vezette kutatócsoportnak egy új eljárás során sikerült lebontania a vegyületeket. Erre a nátrium-hidroxid nevű vegyszert használtak, amelyet háztartási termékekben, például szappanokban és fájdalomcsillapítókban használnak. Ezzel a szén-fluor kötésű vegyület végén található oxigénatomokat vették célba. Miután a likvidálták a vegyület ezen részét, a szén-fluor kötés elkezdett szétesni, és végül ártalmatlan anyagok keletkeztek.
Azonban a PFAS-vegyületek további problémát okozhatnak, ha a termelésben maradnak: alacsony koncentrációban ugyanis tovább halmozódhat a halakban és más vadon élő állatokban, mivel a természetben nem bomlik le túl könnyen. Dr. Alexander White szerint a PFAS-vegyületeket csak olyan termékekben és eljárásokban szabad használni, amelyek létfontosságúak a társadalom számára, és amelyeknek nincs alternatívája. Az új semlegesítési módszert a PFAS-vegyületek 10 legjelentősebb típusára alkalmazták, de az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége több mint 12 ezer típust azonosított már.
