Amennyiben az előrejelzések helyesek, lenyűgöző égi eseményt figyelhetünk meg május végén – írja a Universe Today. A jelenség az 1930-ban felfedezett 73P/Schwassmann-Wachmann 3 üstököshöz köthető, Arthur Wachmann és Carl Schwassmann csillagászok a Hercules csillagképben figyelték meg az akkor 9,5 magnitúdójú objektumot.
A szakértők szűk száz éve arra számítottak, hogy az égitest különösen látványos lesz, amikor 9,2 millió kilométerre elszáguld a Föld mellett. Az üstökös viszont alulmúlta a várakozásokat, és egészen 1995-ig kellett várni, mire az objektum ismét kifényesedett. Az Európai Déli Obszervatóriumnak ekkor az egykori 73P/Schwassmann-Wachmann 3 négy darabját sikerült észlelnie, 2006-ban pedig a Hubble és a Spitzer űrtávcsövek több tucat újabb töredéket detektáltak.
Ahogy az üstökösök haladnak, törmeléksávot hagynak maguk után. Ha a Föld áthalad a darabkákon, meteorhullás jelentkezik. Az egyes meteorrajok tulajdonságai szép lassan változnak, ahogy a Naprendszer gravitációs hatásai miatt mozognak. Az Andromedidák például a 19. század végén igazán lenyűgözőek voltak, mára viszont nem tartoznak a legismertebb rajok közé.
A 73P/Schwassmann-Wachmann 3 által hagyott rajt Tau Herculidáknak nevezik. 1930-ban a radiáns a Tau Herculis csillag közelében volt, a meteorok mára látszólag az Ökörhajcsár csillagkép felől érkeznek.
Jérémie Vaubaillon francia csillagász szerint bolygónk az 1892-es és az 1897-es törmeléksávon is áthaladhat, a japán Horii Sun és kollégái, illetve a német Hartwig Lüthen és társai pedig egymástól függetlenül arra jutottak, hogy a Föld az 1995-ös széthulláskor keletkezett szemcsékkel is találkozhat.
Ha a Tau Herculidák valóban kivételesek lesznek idén, úgy május 31-én reggel 7 óra körül érhetik el maximumukat. Magyarországon ekkorra világos lesz, ezért a napfelkeltét megelőző órákban lehet érdemes figyelni. A látványt szerencsére kevéssé fogja zavarni a holdfény.
Az előrejelzések alapján 2022-ben a Tau Herculidák hullása példátlanná válhat. A csúcs alatt óránként akár 140 fényjelenség is feltűnhet, ez az arány a leghíresebb meteorzáporokéhoz, így a Geminidákéhoz és a Perseidákéhoz mérhető. A szakértők azonban azt sem zárják ki, hogy a maximumkor az óránkénti arány az 1400-at is elérheti – ez a leglátványosabb meteorrajoknál is ritkaságnak számít.