Tech esport

Elvitathatatlan, hogy az e-sport világszintű térnyerése Magyarországot sem kerülte el

Getty Images
Getty Images
Ma már országszerte működnek olyan akadémiák, melyek a videójátékok profi és szakszerű használatára képeznek ki tehetséges és fiatal játékosokat. Ugyanakkor máig terítéken vannak azok a típusú viták, hogy az e-sport tekinthető-e valódi sportnak, elvégre egészen más fizikai és mentális képességeket igényel mindkettő.

A test – ha nem is egyformán – mindkét sportban igénybe van véve, így kikerülhetetlen, hogy a teljesítményromlás elkerülése érdekében az e-sportolók is vigyázzanak a testükre. A hagyományos sportban és az e-sportban több a hasonlóság, mint gondolnánk. De melyek a közös pontok a két területen?

Videójáték felsőfokon

Általában minden kevésbé ismert kifejezésre rákeresünk a Google-ben abban a reményben, hogy valaki bizonyára már készített egy definíciót, amit aztán értelmezhetünk. Az e-sport egyáltalán nem új keletű szegmense a sportnak, olyan tevékenység, mikor – általában – professzionális játékosok számítógépes játékokkal szervezett módon, versenykeretek között játszanak. Nem minden videójáték alkalmas persze arra, hogy versenyeket szervezzenek köré, ahhoz több szempontnak is meg kell felelniük.

Ezen játékok népszerűségét több formában is mérhetjük: egyrészt beszédes, mennyi fogy el belőlük a boltok polcáról, másrészt szemmel látható, milyen figyelmet generálnak a videómegosztó portálokon, illetve a videójáték-közvetítéssel foglalkozó weboldalakon. Nem ritka, hogy utóbbi helyen több tízezren nézik, ahogy egy streamer reggel nyolctól délután ötig hobbiból vagy profi keretek között játszik egy bizonyos videójátékkal. Utóbbi történhet hivatalos keretek között is, például úgy, hogy a játékos szerződésben áll egy profi e-sport akadémiával. Ezekből számos létrejött Magyarországon is, valódi bért kínálva azoknak a játékosoknak, akik megyei, országos versenyeken is megmérettetik magukat.

Különbségek vagy inkább hasonlóságok?

A YouTube-on futó Egy asztalnál című beszélgetős műsorban épp ez volt a téma az E-sportoló és élsportoló című adásban. Ide Sebestyén András e-sportoló és e-sport edzőt, valamint Kocsis János profi vízilabdázót hívták meg, hogy ütköztessék véleményüket. Abban mindketten egyetértettek, hogy vannak alapvető különbségek a két sport között, hiszen az e-sportnál nem szükséges annyira a fizikai felkészültség, mint egy hagyományos sportág esetében, mint amilyen a vízilabda.

„Egy hagyományos sportolónak más a felkészülése, sokkal nehezebb, de az e-sportolók felkészülése is nehéz, elvégre megterhelő egy székben ülni. Fizikálisan persze könnyebb, mert nagyrészt ülünk, de például a hosszú órákon át tartó koncentráció megterhelő tud lenni” – fogalmazott Sebestyén, erre Kocsis János úgy reagált, fizikálisan és mentálisan is fárasztó a hagyományos és az e-sport is. Fölmerült még, hogy az e-sport alapvetően mindig játék marad, de a professzionális sportban könnyen szem elől lehet téveszteni a szenvedélyt, mert a célok sokszor felülírnak mindent.

Egy asztalnál

Márky Anna, Babaitisz Jorgosz és Gabnay Máté tavaly májusban Youtube-sorozatokat kezdtek gyártani, majd megalapították vállalkozásukat Kráss Kontent néven. Az Egy asztalnálon kívül a Sávlekötő by Lil Frakk c. zenés, beszélgetős műsort készítik. Ezeket a tévés gyártású, de direkt az internetre szánt produkciókat 20-25 fős stábokkal készítik, javarészt osztálytársaikkal, szaktársaikkal.

 

„A legtöbb profinak ezzel van a legtöbb baja, hogy nem bírják a mentális terhelést. Sokat kell koncentrálni, mert ha végzel egy versenyen, egy közvetítéssel, akkor a közösségi médiáddal kell foglalkozni, hogy ott is jelen legyél. Van még külső nyomás is az e-sporttal kapcsolatban, hogy az idősebb generáció nem nézi jó szemmel” – vélekedett Sebestyén András a generációs különbségekről.

A testrészekre mindenhol kell figyelni

Zakar Sándor, a Nemzeti Gaming és Esport Sportági Szövetség szakmai vezetője egy korábban adott interjújában úgy fogalmazott: „Az e-sportolók sok esetben jóval komolyabb szellemi terhelés alatt állnak, mint a sportolók. Erre ékes bizonyíték, hogy egy profi játékos gyakorol átlagosan minden nap 6-8 órát, extrém esetben akár többet is, majd még ezen túlmenően játszik tétmeccseket.”

Szerinte vannak olyan élsportolók, akik kevesebbet edzenek az e-sportolóknál is. Az Inquirer magazin egy hosszabb cikkben értekezett arról, mely testrészek sínylik meg leginkább az e-sport okozta terhelést. Ezt a foglalkozást főként az irodai munkához hasonlították, hiszen a sok előrehajlás és ülés miatt az izmok vannak leginkább leterhelve. Így a lapocka területén alakulhatnak ki fájdalmak. A profi e-sportolókat általában arra biztatják, óránként álljanak fel a székből, végezzenek nyújtásokat, mozgassák meg a vállakat, a törzsüket.

  • Nyaki fájdalmak is kialakulnak, ha például a monitorra lefelé kell nézni.
  • A görnyedés miatt derékfájdalmak üthetik fel a fejüket, ezért fontos kihúzott háttal ülni.
  • Ha egér és billentyűzet szükséges az adott videójátékhoz, a csuklóízületekre kell figyelni.
  • A szem védelme sem elhanyagolható, elvégre a monitor nézése kiszáríthatja a szemet.

Célszerű fizikoterápiára is eljárni, hogy a testtartás ne romoljon az idő előrehaladtával. A lap kiemeli, az étkezés sem elhanyagolható az esetükben, miután sokan szénhidrátban gazdag ételeket is elfogyasztanak a számítógép vagy konzol előtt ülve. Ezáltal beüt egy fáradtság-érzet, nő a vércukorszint, amitől még idegesebbé is válhatnak.

Fizikai vs mentális felkészültség

A hagyományos sport és az e-sport közti hasonlóságokról vagy épp különbségekről Ligeti Dániel, háromszoros Európa-bajnoki érmes birkózó tud talán a legtöbbet Magyarországon, hiszen a profi sportkarrierje mellett közelről ismeri az e-sport világát is. Weak Foot Agency néven saját e-sport ügynökséget alapított, az általa tréningezett játékosok pedig Európa legrangosabb e-sport versenyein szerepelnek. Ligetiék egy futballszimulátorra, a FIFA-játékokra specializálódtak.

A sportoló-szakember szerint a mentális felkészültség talán a legfontosabb az e-sport esetében, ő például igyekszik feltérképezni, kik azok a játékosok, akik versenyző típusok. Ő a saját, sportban szerzett tapasztalatait tudja átadni nekik.

Én igyekszem a saját praktikáimat, tudásomat átadni a játékosoknak. Egy fontos meccsen szerintem az a sorsdöntő sok esetben, hogy a rosszabb periódusokat valahogy maguk mögött kell hagyniuk a játékosoknak. Magunk ostorozása nem vezet sehová, így arra kell fókuszálni, minél több forgatókönyv legyen az ember fejében.

Ligeti szerint nemcsak mentálisan, de fizikálisan is toppon kell lenni, hiszen az e-sport versenyeken nem ritka, hogy több órán keresztül elhúzódnak tornák.

A játékosok ma már gamerszékeket használnak, ami arra van kitalálva, hogy ne legyenek görnyedtek, ne fájduljon meg egy testrészük sem. Azonban az én elgondolásom az, hogy az e-sport a rendes sport nélkül nem működik. Tehát minimális szinten muszáj űzni valamilyen sporttevékenységet. Egyrészt a saját fizikai jóléte miatt, másfelől levezeti a mentális stresszt, ami a játékosokon sokszor eluralkodik.

A FIFA-játékokra épített versenyek általában játékkonzolokra specializálódtak, tehát kontrollert használnak a játékosok. Emiatt a sérülések itt kevésbé leselkednek a játékosokra, hiszen nem szükséges egeret és billentyűzetet használni.

A Weak Foot Agency alapítója hozzáteszi, sportpszichológusok már egyre több helyen szakosodnak az e-sportra, így figyelve a játékosok mentális egészségére, de ugyanígy a fizikai állapotukat is figyelik. Ligeti igyekszik egy személyben megfelelni mindennek: mentálisan és fizikálisan is segíti a játékosait, emiatt fejleszti magát minden témakörben. Ilyen például a versenyek előtti étkezések témája. Ligeti úgy vélekedik, a nagyobb e-sport versenyek előtt külön étrendet érdemes összeállítani a játékosoknak, ami szerinte megint csak egy párhuzam a hagyományos és az e-sport között.

Szponzorált tartalom

Az őszinte beszélgetések és a sokszínű tartalmak támogatója a Vodafone. A cikk a Vodafone támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik