Amikor a szeizmikus hullámok a bolygóban haladnak, 3 százalékkal gyorsabban mozognak a pólusok között, mint kelet-nyugati irányban. Egy új tanulmány alapján ennek hátterében az állhat, hogy a földmag a Banda-tenger mélyén gyorsabban, míg a túloldalon, Brazília alatt lassabban növekedik – írja a ScienceAlert. A magba lehetetlen lefúrni, a szakértőknek ezért számítógépes modellekre, illetve szeizmikus hullámokra kell támaszkodniuk, hogy felmérjék szerkezetét.
A távoli múltban a Föld belső magja még nem volt szilárd, a folyékony vas azonban idővel elkezdett lehűlni, illetve megszilárdulni. A mélyben lévő kikristályosodott anyag elrendeződése képes befolyásolni a szeizmikus hullámok mozgását. Mikor modellezéssel próbálták felmérni a különböző elrendezések hatásait, a kutatók meglepő felfedezésre jutottak.
Daniel Frost, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a legegyszerűbb modell, amely alapján a mag aszimmetrikus, kicsit furcsának tűnik. A kutató hozzátette, a belső mag keleti és nyugati fele eltérően néz ki, amire egy magyarázat lehet: az egyik oldal gyorsabban nő.
A csapat arra jutott, hogy a növekedés üteme a pólusoknál 40 százalékkal alacsonyabb, az Egyenlítőnél pedig 130 százalékkal magasabb a globális átlaghoz képest. Az Egyenlítő mentén nagy az ingadozás a keleti és a nyugati részek között. Az eltérések arra utalnak, hogy a belső mag egyes részei melegebbek, míg más régiói hidegebbek, ami befolyásolja a kristályok kialakulását. A gravitáció a növekedést észak-déli irányban oszlatja el.
Ha az új hipotézis igaz, akkor a szilárd belső mag csupán 1,5-0,5 milliárd éve alakult ki. Mindez meglepő, hiszen a Föld mágneses tere legalább 3 milliárd éves, és eddig úgy vélték, hogy a kristályosodás hatására jött létre. A felfedezés ily módon átírhatja a mágneses mező kialakulásáról szóló elképzeléseket
