2002 márciusában Dr. David Knudsen fizikus Kanada északi részén figyelte meg a sarki fényeket, és egy különös jelenséget sikerült dokumentálnia – írja az IFLScience. A szakember videót és feljegyzést is készített a furcsaságról, de utóbb nem foglalkozott többet az észleléssel.
A felfedezésről beszámoló tanulmányban azt írják, egyelőre nem tudják, hogy mi alakítja ki a jelenséget, ahogy azt sem, hogy mennyire lehet gyakori.
Knudsen, a Calgaryi Egyetem munkatársa Churchillnél figyelte meg az új típust. A szakember olyan kamerát használt, amellyel rögzíteni lehet a látványosabb, színesebb sarki fényeket kísérő tompább, szórt fényt. A videón ugyanakkor az ismert diffúz aurora hol eltűnt, hol ismét megjelent. Korábban hasonlót nem látott a kutató, feljegyzésében azt írta, a lüktető elsötétülés, illetve felragyogás másodpercekig tartott.
Dr. Allison Jaynes, az Iowai Egyetem fizikusa 2010-ben hallott először a felvételről, de csak később kezdte el vizsgálni a videót hallgatójával, Riley Troyerrel. A csapat végül arra jutott, hogy a sarki fény egy új változatát azonosították.
Knudsen felvétele nagyjából két óra hosszú, ezen időszak alatt 22-szer észlelhető az új típus. A szakemberek bíznak benne, hogy a későbbi vizsgálatokkal kideríthetik, hogy mi idézi elő a diffúz sarki fény elhalványulását és felragyogását, illetve hogy mennyire gyakori a jelenség.
