Mesterséges intelligencia segített megoldani a holt-tengeri tekercsek egyik rejtélyét – írja az MTI. A technológiát használva a kutatók megerősítették, hogy a Nagy Ézsaiás-tekercs nem egyetlen ember, hanem két rendkívül hasonló kézírású írnok munkája.
A több mint 7 méter hosszú, héber nyelven írt dokumentum Ézsaiás könyvének másolata, és az időszámítás előtti 2. században készülhetett.
Mladen Popovic, a Groningeni Egyetem munkatársa és kollégái mesterséges intelligenciát alkalmazva elemezték a kéziratról készített digitális felvételeket, hogy összevessék a betűk alakjának és stílusának olyan eltéréseit, amelyek szabad szemmel nem észlelhetőek. Eredményeik alapján a tekercs két részre oszlik, melyeket két külön írnok készített. A friss felfedezés azt is jelenti, hogy a technikával további iratokat is megvizsgálhatnak.
A szakemberek szerint a két személy kézírásának ilyen szintű hasonlósága felveti a kérdést, hogy egy olyan sztárírnok volt-e a készítő, aki képes volt leutánozni kollégája kézírását. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a két személy azonos képzést kapott.
Az időszámítás előtti 3. és az időszámítás szerinti 1. század között íródott holt-tengeri tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok. A tekercseket időszámítás szerint 68-ban rejthették el a római hadsereg elől a Júdeai-sivatag néhány barlangjában, a Jerikótól 15 kilométerre délre fekvő ősi település, Khirbet Kumrán közelében.
Az első tekercseket csaknem 70 éve fedezték fel beduin kecskepásztorok. 1947 és 1956 között összesen 981 iratot tártak fel, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe. A tekercsek jelentős része nem egybefüggő darabban, hanem apró töredékekben maradt fenn.
