Vasember és Tony Stark figurája a többi meghatározó Marvel szuperhőssel (Fantasztikus Négyes, X-Men, Pókember stb.) együtt a 60-as évek elején született, méghozzá Stan Lee, Larry Lieber, Don Heck és Jack Kirby közös munkájának eredményeként. Az eredettörténetet mindenki ismeri: a fogságba esett milliárdos kacatokból épít magának egy kezdetleges páncélt, ennek hála megmenekül, majd újabb és újabb változatokat építve szuperhősnek áll, miközben a mellkasán lévő különleges szabályozó azt is meggátolja, hogy a korábbi csetepaté során belé csapódott repesz elérje a szívét.
Esendő szuperhős
Habár Vasember kezdetben csak egy volt a Marvel színes-szagos szuperhősei között, egy olyan csavarral, hogy milliárdos playboyként öltött magára titkos személyazonosságot, azért az íróknak az évek alatt sikerült kifejezetten komplex karakterré formálni Tony Stark figuráját. Az első igazán komoly mérföldkő a hetvenes évek végére tehető: az egyik történetben Tony tudomására jut, hogy a háta mögött Nick Fury meg akarta szerezni a cégét, így bírva rá hősünket, hogy vállalata ismét beszálljon a fegyvergyártásba.
Ez az „árulás” hosszú távon oda vezet, hogy Stark inni kezd, majd a káros szenvedélyének, és a konkurens vállalatbirodalmat irányító Justin Hammer ügyeskedéseinek következményeként teljesen kifordul magából. A magyarul is olvasható Démon a palackban (Demon in a Bottle) fordulópont volt Vasember történetében, hiszen beemelte az alkoholizmus problémáját a képregénybe, és Stark egy esendő, nemcsak az ellenfeleivel, de önmagával is küzdő hőssé vált.
Az alkoholizmus ezt követően fontos és visszatérő elem lett a Vasember képregényeknek: a 80-as évek első felében, Obadiah Stane ármánykodásai nyomán Tony ismét az italhoz nyúl, igazi emberi ronccsá válik, és nemcsak a cégét veszíti el, de még a páncélját is kénytelen átadni régi barátjának, James Rhodes-nak, és csak fájdalmas események sorozatát követően képes visszatalálni józan önmagához.
Habár Vasembernek később is számos kihívással kell szembesülnie, hiszen ellopják tőle a páncéljai titkát, a saját maga alkotta technológia ellene fordul, továbbá szembekerül Amerika Kapitánnyal a szupehősök polgárháborújában, aztán a S.H.I.E.L.D. vezetőjeként kellett helyt állnia, de ezen események egyik sem tekinthető akkora mérföldkőnek, mint azok, a maguk korában abszolút átütőnek számító történetek, mikor Tonynak az ellenlábasai mellett a pusztító szenvedélyével is szembe kellett néznie.
A hős, aki a hátán cipeli a Marvel filmes univerzumot
Amikor a Marvel Studios 2008-ban belevágott a saját szuperhősfilmjeinek gyártásába, még senki nem gondolta, hogy egy mindent lesöprő, több tucat alkotáson átívelő grandiózus sztori, és egy folyamatosan táguló filmes univerzum lesz a végeredmény. Mindez annak fényében jelentős teljesítmény, hogy az első film készítésekor Vasember egyáltalán nem tartozott a képregénykiadó legnépszerűbb hősei közé. A Robert Downey Jr. által megformált karakter mégis az MCU kikezdhetetlen alapköve lett, még úgy is, hogy a káros szenvedéllyel szembeni harc szinte egyáltalán nem kapott hangsúlyt a mozgóképes világban.
Habár azt koránt sem lehet állítani, hogy Tony Stark filmes pillanatai egytől-egyig tökéletesek, elég csak újranézni a Vasember 2-t, de végeredményben egy összetett hőst kaptunk, aki hű maradt a képregényekben megismert változathoz, de közben képes volt újat nyújtani. Ehhez persze kellett a tökéletes színészválasztás, de a történetet is úgy kellett kanyarítani, hogy a hős másfél évtizeden keresztül is érdekes maradjon. Ilyen szempontból nemcsak a Bosszúállók: Végjáték drámai csettintős jelenete nevezhető mérföldkőnek, de a 23 alkotást számláló Infinity Saga is, ami nemcsak filmes szempontból meghatározó jelentőségű, de pusztán Vasember karaterét illetően is.
A filmek egy egészen új szintre emelték a figurát, szép ívű fejlődéstörténetet adna neki: Tony Stark szép fokozatosan válik az excentrikus playboyból önmagát kereső pánikbeteggé, aztán vezetővé és mentorrá, hogy végül, korábbi önmagát meghazudtolva áldozza fel magát az univerzum védelmében – ilyen hosszú és ennyire változatos utat nagyon kevés filmes hős mondhat magáénak.
Bárki Vasember lehet
Ami a videójátékokat illeti, ott sokáig nem osztottak komolyabb lapokat a páncélos szuperhősnek. Vasember jó pár alkalommal volt irányítható karakter (pl. Marvel vs Capcom, Marvel Ultimate Alliance), és ezekben a játékok nem is okoztak csalódást, de amikor ő került a főszerepbe, abban nem volt sok köszönet. A filmek alapján készült Iron Man, Iron Man 2 és Iron Man 3: The Official Game adaptációk minősége a botrányosan rossztól a szódával elmegy kategóriáig terjedtek, és
Az Marvel’s Iron Man VR-ban nemcsak irányíthatjuk a karaktert, de a virtuális valóság headsetnek hála konkrétan egy vadonatúj páncélba bújhatunk, hogy aztán az első akció keretében a felhők között cikázva hatástalanítsuk a ránk törő harci gépeket: ehhez nemcsak a csuklóba épített sugárvetőket kell bevetni, de helyenként jól irányzott pofonokat is bevihetünk a virtuális kesztyűinkkel. Az ellenségeket legyűrve aztán ki kell menteni Peppert a zuhanó repülőből, és ez még csak az első pálya.
A páncélunk nem pusztán egy kontroller gombjait nyomogatva irányítható, hanem a saját mozdulatainkkal, a fejünket forgatva tudunk tájékozódni a világban, miközben a szemünk előtt ugyanúgy megjelennek a hologram kijelzők, mint ahogy azt a filmekben láthattuk. A kezelést kicsit ugyan szokni kell, de ezért van az oktatómód, a megfelelő mozdulatok elsajátítása után pedig tényleg szuperhőssé válhatunk, ami legalább olyan lehengerlő és szórakoztató élmény, mint amikor 12 évvel ezelőtt beültünk a moziba, hogy megnézzük az első Vasember-filmet.
