Bár az újrahasznosítható és lebomló műanyagok korábban is ismertek voltak, eddig nem fejlesztettek ki olyan fóliát, amely nemcsak újrahasznosítható, hanem biológiailag valóban lebomló. Az anyagból a természetben még szabad szemmel nem látható mikroműanyag sem marad hátra, bizonyos idő után ugyanis a baktériumok számára fogyasztható táplálékká alakul. A fólia speciális tulajdonságai ellenére a hagyományos termékekhez hasonlóan erős.
Arató Gábor, a fóliát fejlesztő német Manupackaging magyarországi ügyvezetője szerint előfordulhat, hogy a csomagolóanyag valamiért nem kerül újrahasznosításra.
Ilyenkor lehet fontos, hogy az adott műanyag valóban, azaz molekuláiban is lebomló legyen. Erre eddig nem volt példa”
– mondta Arató Gábor, hozzátéve, hogy sok technológiával és megoldással kapcsolatban téves meghatározások és fogalmak keringenek.
Bár a piacon megtalálhatóak a lebomló műanyagok, ezek csak szabad szemmel nem látható, apró darabokra hullanak szét. Léteznek komposztálhatónak mondott anyagok is, ezek lebontásához viszont speciális körülményekre van szükség, ezek nélkül pedig csupán ugyanolyan hétköznapi szemét, mint bármelyik másik. A korábban már ismert lebomló fóliákkal az volt a probléma, hogy ha véletlenül újrahasznosítás láncába került, akkor a lebomló tulajdonsága miatt tönkretette az amúgy visszagyűjtött, nem lebomló fólia alapanyag-tulajdonságát is.
Ezért izgalmas a Manunature strech-fólia, amely teljes mértékben újrahasznosítható, ám ha mégis hulladékként végzi, akkor legkevesebb 3, legfeljebb 24 hónap alatt biológiailag lebomlik. Ezzel a két tulajdonsággal korábban egyetlen csomagolóanyag sem bírt”
– nyilatkozta Arató Gábor, kiemelve, hogy a valódi megoldást az újrahasznosítás jelenti.
A Manunature termék fizikai tulajdonságai a használat során nem változnak, a lebomlás képessége olyan, mint egy alvó funkció, amely csak akkor lép életbe, ha az anyag természetes közegbe kerül. Ekkor a szabad levegő, az UV-sugárzás és a nedvesség hatására az anyag elveszíti fizikai integritását, és részecskékre bomlik. Nagyjából 3 hónap múlva már nem is műanyagról van szó, hanem a természetben előforduló baktériumok és gombák számára emészthető tápanyagról. Így 24 hónap múlva nem marad más a csomagolóanyag után, mint víz, szén-dioxid, illetve biomassza, tehát semmilyen további veszélyt nem jelentve a környezetre nézve.