Három éve, ha valaki elfogadható hangzású aktív (azaz nem szivacsokkal, hanem szoftveres megoldással dolgozó) hangszűrős fejhallgatót akart venni, akkor nem nagyon volt más lehetősége, mint lecsapni a Bose-féle QuietComfort fülesek valamelyikére. Tavaly viszont a Sony előállt az MDR-1000X-szel, ami nemcsak konkurenciát állított az említett termékcsaládnak, de felül is múlta az oda tartozó modelleket.
Minőségi és kompakt kialakítás, érintésérzékeny felület, aktív zajszűrés és normális hangzás – ezt kínálta az MDR-1000X, aminek most itt az új verziója, a WH-1000XM2, ami nem csupán fejlődött az elődhöz képest, de továbbra is a legjobb vétel az egyre szaporodó aktív zajszűréses megoldások között.
AMIN FELESLEGES VÁLTOZTATNI
A 2017-es modell egyik legnagyobb erénye a kialakítás volt: első blikkre hiába tűnt robusztusabbnak, mint egy átlagos vezeték nélküli fejhallgató, felvéve ebből semmi nem érződött, és mindenféle költői túlzás nélkül állítom, hogy kényelmesebb füles talán még sosem volt a fejemen.
Az idei füles mindössze 274 gramm, a fejpánt és a kagylók kellemes érintésű műbőr felülete pedig ezúttal is poliuretán habbal van feltöltve, ami rendkívül komfortossá teszi a fejhallgató viselését. A pánt sosem szorított, de mégis stabilan simult a fejemre, és még órák elteltével sem zavart – a más termékeknél előforduló, a fejem búbjánál érzékelhető kellemetlen nyomás pedig ezúttal egyáltalán nem jelentkezett.
Az XM2 ráadásul nemcsak kényelmes, de kifejezetten praktikus is. A tervezők figyelembe vették, hogy a felhasználók jó eséllyel mindenfelé viszik majd fülesüket, így a kagylók könnyedén „lapos állapotba” forgathatók, hogy kevesebb helyet foglaljanak és biztonságban legyenek az esetleges sérülésektől.
A készülék mellé ugyan alapból jár egy masszív védőtok, de a behajtható megoldás akkor is nagy segítség, ha lazák vagyunk, és a fejhallgatónkat kiegészítő nélkül hajítjuk a bőröndbe vagy a hátizsákba.
MINŐSÉGJAVULÁS ÉS KÉNYELEM
A füles mellé jár egy kábel, így bármilyen jack aljzatos eszközzel összeköthető, de az XM2 egyik legfontosabb tulajdonsága természetesen az, hogy a Bluetooth-nak hála vezeték nélkül csatlakoztathattam az ilyen kapcsolatra képes lejátszóimhoz. És ha már szóba került a wireless megoldás: itt találkoztam az első jelentős változással, hiszen a füles a teljesen hagyományos szabványok (SBC, AAC, aptX) és a Sony saját fejlesztése (LDAC) mellett már támogatja az aptX HD-t is.
Ez a technológia Bluetooth-on keresztül is képes a jobb minőségű, maximum 24bit/48kHz-es források veszteség nélküli lejátszására, de ennek kihasználásához persze szükséges egy szintén aptX HD kompatibilis lejátszó, mondjuk egy LG G6 okostelefon, esetleg egy Astell&Kern AK70 mobil hifi.
A WH-1000XM2 bal kagylójából ezúttal sem hiányzik az NFC chip, így a megfelelő készülékekkel egyetlen érintéssel párosítható a füles, a jobb kagyló külső felülete pedig most is érintésérzékeny, így finom mozdulatokkal szabályozhattam a hangerőt (fel és le simítás), válthattam számot (jobbra és balra), két koppintással pedig megállíthattam és folytathattam a lejátszást.
A gesztusokkal történő vezérlés ugyan nem tökéletes, lévén a rendszer hajlamos volt félreérteni a mozdulataimat (a hangerő növelése helyett számot léptetett), viszont még az apró malőrök ellenére is jóval kényelmesebb volt így használni, mint elővenni a telefont az említett funkciók kezeléséhez.
ALKALMAZKODIK ÉS TESTRESZABHATÓ
A fejhallgató legnagyobb aduásza viszont továbbra is az aktív zajszűrés, ami ezúttal is kiválóan működik. A funkció egy gombbal vezérelhető: ki- és bekapcsolhatjuk a zajszűrést, illetve harmadik nyomásra érhető el az ambient mód, ami jóval több zajt enged át, mint a közel tökéletes csendet adó aktív szűrés.
Ezzel a lehetőséggel nem zárjuk ki teljesen a külvilágot, ami főleg akkor előnyös, ha gyalogosként mozgásban vagyunk az utván, vagy szeretnénk hallani, mikor a kollégák kommunikálnak körülöttünk.
Az ambient opció ugyan már a tavaly is létezett, viszont továbbfejlesztették: a szoftver szenzorokkal figyeli az aktivitásunkat, ennek függvényében kalibrálva, hogy mennyi külső zajt eresszen át számunkra.
Gyakorlatilag a fejhallgató „tudja”, hogy ülünk, sétálunk, futunk a busz után vagy épp utazunk valahová, és ehhez igazítja a szűrést: gyaloglás közben például jóval több mindent érzékeltem a külvilágból, míg egy vonaton ülve (aminek a sebességét azonnal méri a beépített giroszkóp) a rendszer mindent megtett azért, hogy semlegesítse a szerelvény jellegzetes zajait.
És ez még nem minden, ugyanis az XM2 már képes érzékelni a nyomásváltozást is, azaz egy repülőn ülve a magasság függvényében módosít a szűrés hatékonyságán, hogy minden körülmények között a lehető legjobb hangminőséget kapjuk a lehető legtöbb zavaró tényező kizárásával.
Az aktív hangszűrés „csodáját” pedig pont egy repülőn lehet a legjobban tesztelni: a fejhallgató nemcsak a gép soha nem szűnő monoton zúgását képes szinte nullára redukálni, de bekapcsolva akár zene indítása nélkül is simán kizárhatjuk a zavaró beszélgetéseket vagy a nyughatatlan gyerkőcök zaját.
A zajszűrés most is egyetlen gombnyomással aktiválható, viszont a tavalyi változattal szemben az XM2 mellé mobilapplikáció is jár, amiben testre szabhatjuk a szűrés mértékét, beállíthatjuk, hogy a Bluetooth-kapcsolat stabilitása vagy a zene minősége legyen-e fontosabb, illetve virtuális zenemódokat választhatunk, úgy változtatva a hangzást, hogy koncert- vagy hangversenytermi élményt kapjunk.
ÉLMÉNY MARAD A ZENE
A kényelem, a wireless technológia és a zajszűrés mellett persze nagyon fontos tényező az is, hogy mennyire szól jól a Sony fejhallgatója. A vezeték nélküli megoldásnak még mindig megvannak a maga korlátai, és az XM2 nem is az audiofil közönséget veszi célba, de a füles még akkor is kifejezetten jól teljesít, ha nem LDAC- vagy aptX HD kompatibilis eszközről játsszuk le a zenét.
A forrás persze sokat számít, de a fejhallgató még olyan szolgáltatások esetén is megfelelő minőséget biztosít, mint a Spotify vagy az Apple Music. Ebben persze szerepe van a Sony saját fejlesztésű DSEE (Digital Sound Enhancement Engine) technológiájának is, ami képes felskálázni a tömörített zenefájlokat. Ezt a „rásegítést” az említett appból akár ki is lehet kapcsolni, és még így is elmondható, hogy
A magas hangok tisztán szólnak, a középső hangtartomány nem veszik el, és a mélyekre sem lehet panasz. Utóbbiak kicsit erőteljesebben is szólnak, mint egy hagyományos füles esetében, viszont egyáltalán nem nyomják el a magasabb tartományokat, a zenéink kiegyensúlyozottan jutnak el a fülünkbe.
Persze akad olyan füles a piacon, ami felülmúlja a Sony megoldását, elég csak a Bowers & Wilkins PX-re gondolni (120 000 Ft), viszont az elérhető funkciók tekintetében az XM2 többet nyújt, és az árcédulája is barátságosabb, mint a konkurenciáé. Persze ez a modell sem olcsó, 100 000 forintot kérnek érte, ami nem kevés pénz, de a piros pont így is jár a Sonynak, hiszen szépen lenyomták a fejhallgató árát: tavaly ilyenkor a korábbi modellhez nem nagyon lehetett hozzájutni 150 000 Ft alatt.
Az XM2 áráért ráadásul tényleg a legmodernebb technológiát kapjuk: kiválóan működő zajszűrést, normális hangminőség kíséretében, 30 órán át üzemelő aksival (az normál használat mellett egy hét töltés nélkül), a lehető legkényelmesebb kivitelben, számos extra funkcióval kiegészítve.
Az aktív zajszűrős megoldások között ár/érték arányban ennél jobb vételt aligha találunk, és a fülesre költött nem kevés pénz már az első hosszabb repülő- vagy vonatút során jó befektetésnek fog bizonyulni.
