Ismét felszínre került az a kérdés, hogy a Facebook vajon kémkedik-e a mobiltelefonok mikrofonján keresztül felhasználói után annak érdekében, hogy még célzottabb reklámok jelenjenek meg a hírfolyamban. Az apropót egy valójában már 2016 óta létező videó adta, amiben egy srác azzal próbálja bizonyítani a dolgot, hogy koncentráltan, többször is macskakajáról (cat food) beszél a telefon mellett, aminek állítólagos hatására a hírfolyamban belefut egy macskakajás hirdetésbe.
Állítása szerint évek óta nincs macskája, nem keres a szőrös négylábúval kapcsolatos témákra a neten, és e-mailezni sem szokott róluk. Szóval a Facebook valahogyan lehallgatja az emberek beszélgetéseit, feldolgozza az információt, és mindezt felhasználja. (Persze a teszt sem mondható éppenséggel alaposnak, hiszen egyetlen példát mutat be.)
A közösségi óriás hivatalos válasza szerint nem igaz, hogy mikrofonon keresztül fülelnek a felhasználók után annak érdekében, hogy még célzottabb hirdetéseket jelenítsenek meg a felhasználóknak. Persze a Facebook kódjába senki nem lát bele, főleg nem a rendkívül összetett algoritmusba. Az egészséges szkepticizmus talán nem elítélendő, miután kiderült az is, hogy az iPhone appok kameraengedélyei lehetővé teszik a frontkamerán keresztüli kukkolást.
SZÍNTISZTA PSZICHOLÓGIA?
De akkor mivel magyarázható a dolog, amennyiben elfogadjuk a közösségi oldal hivatalos álláspontját?
A Telegraph újságírója a legvalószínűbb magyarázatnak azt tartja, hogy egy pszichológiai jelenség áll a háttérben. Egy átlagnetező naponta több száz, ha nem ezer reklámba botlik, főleg ha aktívan nyomkodja az Instagramot és a Facebookot, ezek jelentős részét pedig ignoráljuk és észre sem vesszük. Ha azonban folytattunk korábban egy, a témához kapcsolódó beszélgetést, akkor hamar kiszúrhatjuk azt az egy hirdetést, ami összekapcsolható a csevegéssel és gyanakodni kezdhetünk.
Ez a lényege az úgynevezett Baader-Meinhof-jelenségnek, amit másképpen a gyakoriság illúziójának is neveznek a pszichológiában. A jelenség akkor üti fel a fejét, amikor valamilyen hirtelen megtapasztalt új szó, kulturális referencia, gondolat hirtelen állandóan jelen van az életünkben, és mindenhol elkezdjük észrevenni. Például ha megtetszik nekünk egy ruhadarab, nagy rá az esély, hogy az utcán, a neten, az ismerősökön hirtelen elkezdjük észrevenni azt, mert befészkelte magát a gondolatainkba.
A Telegraph írója egy másik dolgot is kiemel, méghozzá az algoritmus összetettségét, ami rengeteg faktor alapján választ posztokat és hirdetéseket. Ott vannak például a böngészési előzmények, a Facebookon megadott érdeklődési körök, kedvelt oldalak.
Ha úgy gondoljuk, hogy semmi okot nem adtunk arra, hogy macskakaját reklámozzon nekünk a Facebook, az mégis belekerülhet a pakliba, hiszen a rendkívül összetett algoritmus olyan kapcsolódási pontokat is figyelembe vesz, amire nem gondolnánk – például állatszerető személyiségnek ítél meg minket az oldal a felsorolt faktorok alapján, aki talán vágyhat egy macskára.
A cég kiváló mérnököket foglalkoztat, akik az algoritmus finomításán dolgoznak nap mint nap, és sokszor hallani azt a gondolatot is, hogy közösségi oldal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat – ez pedig talán nem kevésbé tűnik ijesztőbbnek annál, hogy a közösségi oldal mikrofonon keresztül fülel utánunk.
