A Facebook felhasználók közössége a legkényesebb népség a világon. Elég egyetlen menüpontot, ikont megváltoztatni, egy funkciót odébb tenni, máris hőbörög több millió ember, mert nem találja meg a dolgait. És amilyen nagy a felháborodás, általában olyan gyorsan bele is szokunk az újdonságokba.
Ez a mai szemmel sivár pusztaságnak kinéző akármi akkori mércével végtelenül menőnek és dizájnosnak számított. 2006-ban kétéves volt az oldal, de már ekkorra összeszedett 7 millió felhasználót, amivel az USA 7. leglátogatottabb weboldalának számított. Ebben az időszakban a FB csak egy alap funkciókkal ellátott, virtuális telefonkönyvként használt felületként volt értelmezhető.
Tíz évvel ezelőtt a hálózat nem volt nyitott bárki számára, nem lehetett csak úgy regisztrálni. Ehhez valamelyik egyetem, főiskola, vagy munkacsoport tagjának kellett lenni, ami azt jelentette, hogy feliratkozás után is csak ezekkel a közös érdekeltségű, forrású csoportokkal érintkezhettek a tagok, azaz nem volt átjárás közöttük.
Sőt, a mai értelemben vett Facebook nem is létezett, azaz nem lehetett mások profilját nézegetni, bejelölgetni random embereket. Az oldal célja szigorúan a csoportok egymás közötti kommunikációjának segítése volt, így a ma ismert üzenőfalra, illetve az egyéb funkciók még jó pár évet kellett várni.
Végül a múltidézést zárjuk a Facebook, illetve akkor még [thefacebook] eredeti címlapjának megtekintésével, amit a magyar felhasználók nem is használhattak (hacsak nem éppen az USA-ban tanultak, vagy dolgoztak), hiszen, mire ideért (2008. november 26-án), már egészen máshogy nézett ki.
Ezt egyébként az Idővonalatok végiggörgetésével tudhatjátok meg, illetve úgy, ha visszakeresitek az Facebook visszaigazoló levelét a regisztrációtokról. Nekem ez sikerült, jelentem 2008. 10. 27. óta rontom a FB levegőjét.
