A Metrico+ egy balról jobbra haladós, logikai feladványokkal megszórt (sőt, inkább azokból álló) futójáték, amelynek ha története van is, teljesen huszadrangú: a játékélmény itt nemcsak abban rejlik, hogy a sík- és térgeometria hirtelen átminősül egy PornHub-főoldallá, hanem abban is, hogy szembemegy minden elvárásunkkal és elképzelésünkkel. Ha átküzdöttük magunkat három pályán és azt hisszük, hogy akkor ezek ismeretében a negyedik már könnyebb lesz: nem lesz könnyebb, ugyanis nem feltétlenül tudunk visszacsatolni korábbi tapasztalatainkra. (Az elmúlt évek játékdömpingjére visszanézve örömmel tehetjük hozzá, hogy szerencsére.)
A játék eredetije 2014-ben jelent meg Metrico címmel PS Vitára: a minimalista, stílusos designkiadványokat idéző külső, a grafikonokból, háromnegyedig kész Illustrator-alapokból és némi statisztikából összehegesztett játék: a körülöttünk lévő térelemekre konkrétan hatással van, hogy merre és mennyire futunk vagy ugrunk és ezek ügyes kombinálásával kell a pályaelemeket úgy elrendeznünk, hogy keresztül tudjunk haladni az egyes feladványokon (a Braid c. játék ugyanez volt, csak ott tér helyett pont az idő volt a feladványok fő rendezőelve, iszonyatos agycsikarásokat volt képes az is okozni, úgyhogy nem tudjuk nem ajánlani).
Bármennyire is volt gyönyörű a Vitás változat pasztellszínű geometriája, a játékélményt pont a Vita hardvere tette kevésbé élvezhetővé: a játék előrehaladtával egyre újabb és újabb problémakezelési mechanizmusokat kaptunk: nem volt elég az irányítókar, használnunk kellett az érintőképernyőt, a giroszkópot és sokminden mást, ami még a fejlesztők eszébe jutott: ez pedig további sírásra késztette a már úgy is eléggé zavarodott játékosokat. Igaz, hozzá kell tenni: a játékot körülbelül 5 óra alatt végig lehetett vinni, ugyanis képtelenség folyamatosan új jellegű puzzlekkel bombázni a játékosokat – a fejlesztők legalább ezt belátták, így legalább a pozitív játékélményt biztosították a magasabb ingerküszöbű hardcore rajongók számára.
Most ezen játékélmény javított változatát kapjuk meg az új PC-s (Xbox One-os, PS4-es) játékban: a környezet, a pályaelemek szinkronban fluktuálnak és váltakoznak a zenével egyetemben, ugyanúgy alacsony poligonszámok között futunk és ugrálunk és mindez még HD-ban is történik, úgyhogy csak hatványozni tudjuk lenyűgözöttségünket. Elfelejthetjük a Vita kontrollproblémáit: az új verzióhoz elég egy kontroller vagy egy billentyűzet+egér kombó. Emiatt a Digital Dreams számos korábbi pályát le is cserélt, nem lett volna ugyanis értelme a teljesen más irányításon és logikán alapuló pályákat cipőkanállal újraimplementálniuk. (A grafika mellett a játék zenei alapja is figyelemreméltó: az a Palmbomen felelős érte, akinek egyik zenéjét már a Grand Theft Auto 5-ben is hallhattuk.)
