Japánban sok területen még mindig úgy érezhetjük, hogy a szigetország mintha évtizedekkel lenne előttünk a jövőben: bár a világ többi része is szép lassan felzárkózott hozzájuk a technológiai versenyben, mégis ők villognak leginkább a futurista szemléletmóddal. Többek között a robotika terén is sok érdekességet villantottak, például a Honda által gyártott ASIMO-t (felkészítve minket az otthonainkban megjelenő apró, humanoid házisegítőkre), a popkultúrába betörő Hatsune Mikut (mert minek ide hús-vér sztárok, ha robotot is lehet imádni a színpadon), nem is beszélve azokról a helyekről, ahol a pincérek vagy a recepciósok munkáját vették át a gépemberek.
A tokiói Nemzeti Tudományos Múzeumban ezen a héten lehet még megtekinteni azt az Alter nevű androidot, amely a fentebb említett fejlesztéseket is lehagyja két testhosszal. Ennek testében ugyanis egy CPG-nek (central pattern generator, központi mintagenerátor) nevezett idegi hálózat kapott helyet, amely az android mozdulatait irányítja. Emberi behatás és kontroll nincs – Alter ugyanis a saját érzékszerveiből beérkező ingerek (pontosabban, adatok) hatására „dönt” úgy, hogy éppen merre és hogyan kell mozgatnia fejét, törzsét és két végtagját. A szenzorok hőmérsékletet, zajt, nedvességet, illetve más testek közelségét érzékelik, az ezekből érkező adatok hatására a mozgás pedig 42 pneumatikus aktuátor segítségével történik. A felsőtest és a fej, illetve a végtagok mozgása össze is van hangolva – bármelyik elem mozgása (a valós élethez hasonlóan) a mozgásváz többi részére is kifejti hatását és gyakran meg is mozdítja azokat – külön érdekesség, hogy élőlények közeledtére a robot összerezzen.
Alter ráadásul nemcsak mozog, hanem „énekel” is, ahogy a fenti videóban hallhatjuk – pontosabban az android rendszere az ujjak mozgását fordítja át szinuszhangokká. Míg ezt a kísérleti- és zajzenészek kifejezetten értékelik, a kiállítás látogatói egyelőre kevésbé képesek értelmezni.
