Korábban is beszámoltunk már az uncanny valley-ként, azaz hátborzongató völgyként ismert jelenségről, amelyet a valósághűen, de nem elég természetesen kinéző humanoid gépekkel kapcsolatban szoktunk emlegetni: ez ugyanis az esetek legnagyobb részében megindítja az emberben a vészcsengőket vagy legalábbis a riasztókat, az ilyen robotokat ugyanis az esetek egy jó részében ijesztőnek tartják.
Ez a konszenzus az USTC április közepén bemutatott robotjával, Jiajia-val kapcsolatban is. A robot számos fényképen igencsak természetesen néz ki, az illúzió azonban addig tart, amíg el nem kezd beszélni és meg nem látjuk a természetesség és a spontaneitás teljes (és amúgy teljességgel érthető) hiányát.
Jiajia-n három évig dolgoztak, mondta el a fejlesztőcsapatot vezető Chen Xiaoping, jelenleg nemcsak képes felismerni a különböző emberekhez tartozó hangokat, hanem fel is tudja valamennyire dolgozni a hozzá érkező kérdéseket és válaszolni is tud rájuk – körülbelül olyan szintű beszélgetésekre gondoljunk, mint amikor Sirivel vagy egy hasonló képességekkel bíró chatbottal beszélgetünk. Angolul és mandarinul is képes beszélni, valamint hozzáadott gesztusai között szerepel a pislogás, illetve a bólogatás is. Bármennyire is néz ki valósághűnek, kommunikációs készségén még rengeteget kell dolgozni.
Chen szerint kifejezetten sok munkát tettek bele a robot szemmozgásába, illetve az ajkak beszédhez való szinkronizálásába is, következő nagy lépésük pedig az, hogy a robot nevetni és sírni is tudjon. Későbbi terveik között természetesen az is szerepel, hogy a robot tanulni tudjon a vele folytatott beszélgetésekből és arcokat is fel tudjon ismerni: így nem csak személyesebb, hanem jóval természetesebb beszélgetésekre is képes lesz. (Érdekes módon bekapcsolás után Chent és a fejlesztőket „parancsolóimnak” nevezte a robot, az összegyűlt fotósokat pedig megkérte, hogy pár lépéssel távolabbról fotózzák le, egyébként túl teltnek fog tűnni az arca a képeken.)
