2016 lesz vélhetőleg az az év, amikor a neurológusok, a szemészek, az UX-designerek és az utcai akadályokat elhajlító parkour-parafenomének egyszerre fognak össze: ekkor kerülnek ugyanis piacra a VR-sisakok, a Samsung már kapható, belépő szintű Gear VR-ja mellett jön a nagyágyú, az Oculus Rift, valamint olyan trónkövetelők, mint a PlayStation VR és a HTC Vive headsetek is megvásárolhatóak lesznek. Akármennyire mondjuk azonban azt, hogy a virtuális valóság a monitoron látható élményekhez képest olyan, mint egy BluRay film minősége egy Super-8 kamerával felvett ősi kópiával összehasonlítva, több elméleti fejtegetés úszik ezekről az internetek habjain, mint amennyi prototípus és sajtóanyag. Amiket amúgy a mélyben sem találni.
A CNBC nemrégiben például egy Las Vegas-i bordélyházzal lendítette vissza a köztudatba a VR-t, igaz, ellenoldalról. A Sheri’s Ranch bordélyház Marly nevű dolgozója, idézi a cikk, például a céges blogon érvel amellett, hogy a VR nem a prostitúciót, hanem a pornográfiát fogja felváltani, ebben rejlik lenagyobb piaci előnye. A VR ugyanis csak szimuláció, ezen pedig sem a teledildonika (értsd: érintések és hasonló fizikai ingerek továbbítása egymástól távol lévő felek között), sem pedig semmilyen más technológia nem képes javítani, az emberi intimitáshoz a gépek ugyanis nekifutásból sem érhetnek hozzá. Ami teljesen jogos meglátás, a cikk nyitott kapukon dönget: az örömtech távolról sem fenyegeti az örömlányok szakszervezetét, hozzáértését, semmijét sem; szociológiai, humán- és marketingpszichológiai szempontok miatt sem lesz ugyanis a VR-pornó piacdöntögető szinten reklámozható.
A pornóipari szereplők ráadásul igencsak óvatosan nyilatkoznak a témában, leginkább közhelyekkel vagy sehogy. Nem is csoda: a VRpornó-piac legnagyobb kérdései ugyanis adatbiztonsággal és üzleti modellekkel kapcsolatosak. Az XBIZ amerikai pornóipari figyelőcég szerint a pornó DVD-k eladásai 40%-kal zuhantak az előző évezredben: ami DVD-n, vagy bármilyen digitális formában jelenik meg, az könnyen kerülhet egy vagy több fájlba, onnan pedig megosztásra, a pornóért tehát egyre kevesebben fizetnek. A VR-pornó mostanra vált csak lehetséges alternatívává, hiszen nagy sávszélesség és jó videominőség szükséges hozzá, az viszont még mindig kérdéses, hogy ezt laptopra sugározzák-e a cégek vagy célhardverbe – aki a kérdésbe csak egy kicsit is belegondol, már várhatja a Pornhub, a Brazzers, a Vivid vagy bármely más pornóipari szereplő saját fejlesztésű, saját gyártású streamek fogadására felkészített célhardverét.
A technikai követelmények és a jogi procedúrák mellett azonban a tartalmak megváltoztatása, illetve a VR adta lehetőségek teljeskörű kihasználása további megoldandó helyzeteket dob az asztalra. Elég ránézni a VRTube, illetve a VirtualRealPorn projektek oldalaira ahhoz, hogy meglássuk, nem feltétlenül igaz az állítás, ami szerint a VR-pornó jobban hasonlít egy igazi aktushoz, mintha csak egy képernyőn néznénk egy jelenetet. A jelenleg elérhető anyagok ugyanis csak nagyobb beleélést biztosítanak azzal, hogy kizárják a külvilágot és kitörlik a szereplők és köztünk a negyedik falat – elméletileg.
Az igazi virtuális valóság nyilván az lenne, ha a szereplők reagálnának arra, amit csinálunk, ehhez pedig a teledildonikán kívül nagyon jó kód vagy extrém módon egy lebutított AI szükséges és arról még nem is beszéltünk, hogy szaglásunkat és tapintásunkat legalább annyira meg kellene téveszteni, mint amennyire látásunkkal és hallásunkkal próbálkozik a VR appja. A Piper Jaffray előrejelzései szerint 2020-ra a VR-pornó 1 milliárdnál nagyobb bevételt mondhat magáénak, ezzel pedig a szórakoztatóipari szektor harmadik legütőképesebb üzletága lesz a videojátékok és az NFL után. Kérdés, ehhez miként és milyen zökkenőmentesen alakulnak át pornónézési szokásaink. Válasz: külön összefoglalói lesznek a Reddit „ti hogy buktatok le VR-pornó közben?” topicoknak. 2014 decemberében volt az első nagyobb hírverést megért történet és biztosak vagyunk benne: ennél csak cifrábbak következnek.
